Az őrület és halálos nyugalom váltakozása

...avagy holnapután vizsgázom.
VÉGRE már megírhatom,amire annyi ideje készülök.
VÉGRE kész lesz,aludhatok és nem a könyvbe mélyülök.
VÉGRE rajzolhatok,alig várom már,
VÉGRE,hisz zsibbad a kezem, papírra vár.
VÉGRE mehetek bulizni ahova csak jól esik,
VÉGRE nem baj ha 4ig maradok és 4 koktél csúszik.

Ennek ellenére úgy érzem magam,mintha kötél nélkül készülnék egy mély szakadékba ugrani. Ami ugyan csodálatos, és imádnám,ha felette szárnyalhatnék, mint Demóna tette. A kezdeti boldogságát nézve,nem arra gondolok,amikor azon járt az esze,hogy bosszulja meg a szárnya levágá....ja akkor már nem is tudott repülni szegény. Mindegy,érted.

Meg kell tenni,nincs mese, de úgy félek. Előbb állnék egy izomból vágtázó ló elé,aminek még látszik is a szemében a bunkóság,hogy elüssön. - Ilyen ló nincs ám. Kivéve a kivételeket, a pónikat, ők tényleg tudnak bunkók lenni.

Énekelek épp, karaoke nyávogós-ablakrepesztő verzió. Egyszerűen nem találom a hangtávomnak megfelelő előadót,vagy számot. Mert amúgy tisztán énekelek ám, csak majdnem minden túl magas nekem,hogy erősen énekeljem. De legalább megnyugtat.

Az előbb betekertem vulkanizáló szalaggal a fiókgombot. A másikon egy felszarvazott, homokhatású-csillogós-narancssárgás körömlakkal bekent ló. Szerintem nagyon tuti.

Mindezt visszaolvasva, egy szó van a fejemben,mint leghangosabb:

MADNESS

Csúszpájsz

   Vanyát elveszítettem egy időre, ugyanis halálosan fél a vizsgámtól. Az enyémtől. Nade sebaj,van még egy apám is,így hát vele lekizek. Fura,mi? Pedig apa tök jó tanácsokat ad, és sosem néz le, esetleg jelez,hogy valamit rosszul csinálsz. Ő nem mondja,hogy picsa vagy! De miért is mondaná?
Azért,mert pasiközelben szeretném tudni magam,mert level 9999999-es tesztoszteronhiányom van? Ez baj,most komolyan? Lehet ,hogy nem,csak a kivitelezés kicsit elcsúszott...
Hajnal 3-kor (azt hiszem, a híváslistából nem sikerült beazonosítani) hazasettensz picsarészegen az előzetesen elfogyasztott ki tudja hány sörrel kísért vodkától és viszed magaddal azt a srácot, akiért 5 éve odáig vagy. De legalábbis tetszik. Ő eddig nem nyilatkozott,kivéve két hete, miután már szingli lettél, megkapod,hogy 'fullos vagy'. Ettől felbátorodva, vagy attól,hogy egész este les - bár mindenkit és amúgy sem láttam jól,el se láttam odáig -  vagy attól, hogy neked most KELL valaki aki veled alszik, felbátorodva hazaviszed. És vele próbálsz aludni. De tényleg aludni. És azt a különleges pillanatot választja Édesanyád a benyitásra,amikor megjegyzi,hogy milyen aranyosan szuszogsz. Te pedig kiabálsz vele,hogy minek nyit be,és egyébként is aludtatok - volna - és egyébként is leszarod,hogy apa alszik, mert hogyképzeli. Ebből mit értett meg,az az ő dolga, azt mindenesetre leszűrte,hogy részeg vagy. Hazaküldi. Kurvakínos. Kikíséred, azért még ad egy puszit. Azóta nem keres. Még kínosabb.
És aztán még 4-ig gépeled apukád horgászegyesületi beszámolóját,aztán kinyomtatod,és elhúzol végre aludni, de dupla párnával ahogy szoktál,különben visszajön minden. IS.
Hajnalban anyádék azon vihognak a konyhában,hogy miket gépeltél félre,majd apa kijavítja nagyjából,de amikor reggel 8-kor a testületi ülésen ezt felolvassa, nevet. És nem mondhatja,hogy "Elnézést Uraim, a lányom tegnap picsarészegen gépelte be a kézzel írt beszámolómat,csak azon nevetek, hogy nem bírom elolvasni!" - Pedig milyen rohadt vicces lenne. Rendkívül humoros.
Amit volt,megvolt, lehetett volna rosszabb is a szituáció. Pacsi anyának, józanító pofon nekem, avagy nenézegesdmárhogyfentvan-eésneakarjírninekisemmitse!
Még jó,hogy van egy, szintén lökött emberi boldogsággombóc a Földön,aki nincs is olyan messze tőlem,és imádhatom!

Tegnap nagyon leittam magam. Kedvenc barátnőm átjött, toltunk pár vodka-barackot Anna-keverésben ;) Aztán átvitt minket apa a nyomdával szembeni kocsmába- itt már eléggé vigyorogtunk. Egy barna sör után felhívtam a srácokat,hogy ne jöjjenek, így is elég szar ez a hely,menjünk át máshova. Indians felé menet felvettük a srácokat, persze azon az úton mentünk,amin Ő hazajött, ugyanott laknak az egyik spanommal,aki akkor jött velünk.

Az utcán találkoztunk, sötétben,de épphogy megismerte a srácokat. Engem már nem...Odaintegettem neki,mire meglepődött és megölelt hosszan. Majd kínos csend,és mi elindultunk,ő haza az Indiből.
A srácok meglapogattak,aztán beérve leküldtem a söröm mellé egy vodkát. Persze hű társaim sem maradhattak ki,ittak velem :)
.
.
.
(majd egyszer kipótlom,most nem érek rá)
Ma reggel írt nekem.


De attól még minden nap eszembe jutsz!....
Mondanám h én is szívesen megölelnélek, de az nem tudom hogy erintene téged frown hangulatjel....
De én is mint ahogy te is bármi történik szeretni foglak! wink hangulatjel

És ezt most nem kommentálnám,ha lehet

Rángat ide-oda

Érzelem. Értelem. Marhaság. Miért? Tagadás. Hitetlenség. Idióta. Beteges? Az.

Naszóval abbahagyom ám, csak idő kell hozzá. Próbáltam regelni egy béna randioldalra, kíváncsi voltam,hogy a pasik tényleg annyira elkeseredettek-e,na meg jó lett volna némi visszaigazolást kapni arról,hogy igenis jól nézek ki, s kedves vagyok,vagy valami hasonló sablonszöveg.
Két nap után sikítva menekültem,ugyanis megtalált egy lábimádó, egy szexéhes 50-es, egy érintésmániás aki a fenekemet akarta simogatni és egy extra helyes,aki a 2. osztályban elakadt a hejesirással. Tehát töröltem magam :D Istenem ,de jó érzés volt!

Szépen leszálltam a földre, és elhatároztam,hogy nem ragaszkodom mindenkihez,akikhez emlékek kötnek. Ennek nemes példájaként tartunk itthon egy garázsvásárt és szépen kipakolom a felesleges szerszámok mellé a kacatjaimat is,amik semmire se jók, de tartogatom őket. Jelképesen kipakolom őket,úgyse viszik el,de legalább könnyebb lesz megszabadulnom a fejemben felhalmozott dolgoktól is,ha a tárgyakat kiteszem. Vagy mi.

Reggeli gondolatok..

"mi a frászért vagyunk mi nők,ennyire sebezhetően mélyérzésűek? Azt mondják a pasik,hogy nekünk szeretnünk kell,de el kell löknünk őket magunktól,ahhoz hogy a szokásos nyunyuzást visszakaphassuk egyáltalán. Egy rohadt cirkuszi előadás a kapcsolatunk a pasikkal,ez így nem működhet! mint a kutya meg a macska amikor elsiklik a megértésük,mert a farokjeleket pont ellentétesen használják tudnánk mi is farokjelekkel kommunikálni a férfiak felé,mondjuk ha leharapnánk a tökeiket,lehet elég egyértelmű kifejezésnyilvánítás lenne"

Csemegézés vala Facebook üzeneteinkből...

Napok óta kissé felhergelt állapotban vagyok,nem hagy nyugodni egy kép,miszerint "egy másikkal" teszi mindazt amit régen velem.  (Jesszus, leírtam végre! :D Hatalmas tagadásban élek,miszerint én neeem,nem vagyok OLYAN tipikus nő,nem vagyok olyan hülye)  
Egy kicsit rosszul esik az is,hogy 4 nap után már más lány felé avanzsálódik. Én a mai napig gyomorgörcsölök ha eszembe jut (tehát naponta hosszú órákon át) ugyanis nem bírtam túllépni,elnyomni magamban azt a kis gondolatot,ami a szakítással jár. Mindenfélével igyekszem lefoglalni magam,de a bennem lakó ördög és angyal páros rohadtul hangosan tud ám ordítani. Persze egymásra licitálva,hogy ki tud nagyobbat mondani.  A fejem meg szétszakad,miközben én egyszerűen kilépnék innen és lebegnék egy darabig. Csak amég túllendülök ezen.

Még egy arculcsapás,avagy hülyeleány minek mész te oda?

Aki odatartja az arcát,az megkapja a magáét. Viszont oda kell tartanunk,hogy megtanuljuk.  /Apa

Nos,nincs kedvem megint végigsírni a sztorit,úgyhogy csak bemásolom és ha már túl vagyok rajta, akkor átszerkesztem...
Részlet egy FBbeszélgetésemből amint elmeséltem a barátnőmnek a mai nap történéseit..
Hallgasd

felmentem, beengedett,egyedül volt otthon

aztán így állt és nézett..

megöleltem,hosszan, úgy ölelt,hogy kényelmesen odaillett a fejem a vállához..... érdekes,eddig ez sosem ment

na aztán odaadtam a cuccait, meg a pendriveot hogy rátegye a képeket amiket nála tároltam

közben nézett előre,aztán megkérdezte hogy nehéz?

én h igen és elsírtam magam persze megint..

És miről beszélgettetek?

baszakodik a net ,bocs

kimentem zsepiért,közben tette át a képeket

láttam h vmi baja van..

odagurult a székke az ágyához és megölelt vagy 3x

És próbált vígasztaln?

de mint vmi kiskutyát

aztán megfogta a kezem, a szemembe nézett és mondta h el kell mondania valamit

jézus... mit?

hát..őőő...

szileszterkor igmándon voltak és nagyon berúgtak és ott összekeveredett egy csajjal

én elkezdtem még jobban sírni,de nem hagytam h lássa, csak folytak a könnyeim és kinyögtem hogy örülök neki és remélem boldog lesz

aztán megpróbált megölelni de eltoltam, és mondtam hogy örülök hogy ilyen gyorsan túllépett rajtam

és ugye azt is mondta h azóta találkozgatnak és még nincs semmi, de alakul

és nem akarta h fbról tudjam v utcán lássam őket

aztán mondta h egyáltalán nem volt könnyű továbblépni

hát mondom látom

na,aztán kérdezte h sportbállal hogy állok? mondtam h nem kéne menni (ugye régebben beszéltük h lehet elmegyünk együtt)

gondolom meg akarta tudni h viheti-e a csajt

aztán kész lett,felálltam, összekészülődtem, a folyosón felsegítette a kabátom,táskám, megölelt megint , és még mindig könnyeztem,aztán kérdezte h vigyázok-e magamra

aztán mutatott egy videót amin marháskodnak a fiúkkal

aztán megkérdeztem h kinyitná-e az ajtót

az ajtódísz amit ketten csináltunk még az ajtón van

aztán kisétáltam, elköszöntem tőle,és nem néztem vissza, pedig várta a fordulóban.. akkor már ömlöttek a könnyeim

ésaztán amikor hallottam h becsukja,leültem kicsit a lépcsőre és sírtam

aztán lefele is... gondolom nézett az ablakból ahogy eltántorogtam onnan

aztán elmentem a dunába. egyedül voltam, a bibó nem kérdezett semmit,aranyos volt, még akkor is vörös volt a szemem meg az orrom

aztán úgy edzettem mint egy állat,fel se tűnt hogy a 18. felülést csinálom a negyedik körben

aztán hazajöttem,apának sírtam sokat még,de az utcán is végig hazafele

persze tudtam,hogy eljön majd az idő amikor új nője lesz,de hogy 3 nap után..... és van pofája randizni vele folyamataosan amikor én itt tartom a gyászidőszakot

az ütött gyomorszájon,hogy nem jelentett neki a kapcsolatunk egy ideje semmit,ha ezt így simán meglépte.

Láthatóan boldog, virul és úgy ölelt mondom,min valami kiskutyát,akit sajnál hogy el kell ajándékozzon

Apa motivációs beszédet tartott nekem itthon,és kérte h hergeljem fel magam keserűségből a tanulásra,adjon erőt...

úgyhogy most kisírtam magam és itt tartok

Ajánlás :)

Egy nagy kedvencemmé vált legkedvencebb barátnőm blogja egy este alatt! Olvasd te is!



Tele van érzelemmel - sírni fogsz, és sóhajtozni.
Félelemmel - felismersz.
Nevetéssel, - elpirulsz..



 Gyurmaleves vörösborral: Szőranya: Nem mindenkinek voltak indokolatlan gyerekkori parái. Akinek volt, azzal valahogy mindig szóba kerül. A minap egy kedves ismerősöm számolt ...

Még gyötör

Ma is beszéltünk persze... Nála maradtak a fotóim a gépén, nem volt helyem,kértem,hogy tegye félre őket. Miután szakítottunk,eszembe se jutott,csak később,hogy lesz még egy körünk.. Nem baj,úgyis nálam maradt a plüssmalaca,amin parfümmintát szállítottam a kollégiumba,hogy ne hiányozzon - vagy még jobban hiányozzon? Hogy sírhassak végre,amit megérzem az ismerős,maró,kínzó és mégis édes illatot? Franc tudja.
Holnap délelőtt elmegyek hozzá, de nem maradok sokáig. Utána jó lesz edzeni,feltölt mindig a heves érzelem akarattal. Ámen.
Beszéltünk pár sort,miért is ne? Tudom,hogy nem szabadna, találkozni meg főleg nem,de úgy vágyom rá,hogy lássam,megöleljem és szorítsam egy kis ideig. Csak legyek erős,nehogy elsírjam magam,hisz " a nagylányok nem sírnak". Jöhetnek a tétek, kibírom-e avagy elbukom,és lefolyik az a minimális smink amit azért varázsolok magamra,hogy tetsszem neki. Semmi hátsó szándék, mindössze még fontos, mit gondol rólam, mi a helyzet vele,hogy halad, vigyáz-e magára,boldogul-e, boldog-e... valaki boldoggá teszi-e... valaki ...

/Mégis mi a fenét művelsz?? Fejezd már be te idióta! Semmi közöd hozzá,felejtsd el,hogy akarsz tudni róla,hol jár.. Ennek már vége,és te döntöttél így,emlékezz. Jó döntés volt,ez nem kérdés,viszont tudtad miféle mellékhatása lesz,milyen kínt kell elviselned... Nem tudtad? Sejthetted volna. Te mindig is jobban szeretted Őt, mélyebben, hiába szeretett Ő is téged ahogy csak bírt./

Tedd el az összes emléket egy, az álmaiddal,szerelmeddel gyönyörűen feldíszített dobozba,zárd le a fedelét, sóhajts egy hosszút,mintha csak az angyalok térnének nyugovóra,majd csúsztasd be a lelked legmélyebb sarkába, nehogy kinyitogasd! Megérzi Ő is! Tartsd ott szépen lezárva, mert ha kiömlenek az emlékek, gonosz tündér módjára,-melyeknek csodás ruhájukon csengők csilingelnek, csak úgy sugároznak, éneklik a legszebb dallamot égen s földön, -belemélyesztik karmaikat a szívedbe, amint elég közel kerültek hozzá,s feltépik a gondosan ellátott, behegedt sebeket,és belédkúszva újra és újra lejátsszák a fejedben a csodás emlékeket,hogy sírj,minél tovább utána.
Borzasztó lenne. Te is tudod. Én is tudom.

ÁÁÁÁÁÁÁ

    Néha csak úgy letépnéd magadról a ruhát,mert rohadtul idegesít,hogy szorítja az alkarod,ami túl vastag ahhoz,hogy felhúzd rajta a rohadt pizsamafelsőd.. Mindjárt letépem esküszöm.
   Mintha jeleztem volna korábban,hogy idegbeteg vagyok egy csöppet. Nem bírok megülni a seggemen, izomból rágom az ujjam és a kézfejem ami persze fáj,de legalább emlékeztet rá,hogyegy barom vagyok. De csak ilyenkor. Vanya felhúzott, ki akart kérdezni basszus osztrák töriből, de persze nem megy ez már este, fél napnyi szenvedés után. Egyszerűen ott van a fejemben de az istennek nem akar előjönni. Bevackolja magát a legmélyebb sarokba és amikor befelé kaparászom, próbálom begyűjteni,csak mutogatja a fákkot......Azt most hagyjuk,hogy miért kérdez ki és miért hagyom,majd ha nagyon ráérek,lesz erre egy külön bejegyzés.
  A világ leglustább embere vagyok. Dúl bennem a tettvágy,de az álomkór ráül a fejére és még le is fingja. Reménytelen. Megyek aludni!

Nem hagy nyugodni

    Már rég aludnom kéne,holnap ugyanis nyolckor a mellettünk fekvő városban van találkozóm a nődokimmal. Ahova apa visz. Remek,két férfi is túl közel kerül az információkhoz,amikhez senkinek semmi köze. Azért örülök,hogy apa csak annyit fog tudni,hogy jól vagyok-e avagy mégsem. Bírom ezt a dokit,öreg ,mint az országút,ezer puncit látott már,nem zavarja ha nem sikerült teljesen a cuki kisnyulas fazon, ami este 10kor jó ötletnek tűnt. A régi korból való még,szóval illedelmes egy pacák- ahogy Mami-sziszaka mondaná.
   Kicsit parázok a holnap miatt,de nem ez a gondolat nem hagyja,hogy végre kialudjam magam kedvenc kókuszbetétes matracomon. Járkálnak a fejemben a barátaim problémái amiket szeretnék megoldani; a kutyám képe ahogy bámul rám az ablakon át, hisz nem érti miért nem vele játszom; apám sóhaja, ahogy lehuppan a tv elé,mert az eső miatt nem tud kint szerelgetni, pedig már nagyon be fog szakadni az a tető; az anyám sóhaja, aki fél a következő vizsgámtól, sikerülni fog-e vajon vagy szégyenben haza kell kullognom ; és a volt barátom arca,akit még mindig nem tudok hangosan "volt barátom"-ként emlegetni.
 Ő hol szomorúan néz rám,majd ölelésre nyitja a karját,végül elfordul tőlem és egy üveg borral a kezében elsétál. Ahogy hidegen átnéz rajtam,pedig barátsággal váltunk el. Csakhogy nem tudom mit érez most, hogy gondol rám, min megy keresztül, ki mit mondhatott neki, megnyugtatták? Bátorították? Helyeselték? Vajon máris érintett mást is? Csókolt-e, ha igen, úgy,mint engem? Ha mégsem, érezni fogom,amikor igen? Belül a zsigereimben majd jön egy görcs és én összeesek-e vajon a zebrán Bécs kellős közepén? Lehet,hogy máris a titkos szeretője ölébe fúrta magát,aki külön örült a felkínálkozó lehetőségnek és kihasználván a még levegőben leeső köteléket , rá is taposott ?
Azt mondom nem érdekel. Túl akarok lépni ezen,hisz már nem írhatok neki,nem tudom mi van vele, nem velem osztja meg örömét-bánatát.

De még mennyire szeretném. Nem is szeretném,akarom! Mennyire jó lenne újra beszélni vele,megölelni,látni mosolyogni.

Nem. Nem volna jó. Megint feltépnénk az elválás sebét és kezdhetném elölről. Róla nem is beszélve.

Tegnap talán, beleolvastam a TITOK című könyvbe, és az első pár oldal után sokszor szembe jött velem a mondat, miszerint a fejben dől el minden, és sok élményt, érzést,tárgyat,történést a puszta gondolatainkkal magunkhoz vonzzunk. Nos.. Ő még mindig nincs itt,lehet,hogy mégsem gondolok Rá olyan erősen.
Ennek tudatában tegnap este megpróbáltam kitakarítani a fejemben élő vérszomjas kuszaságot,ami felemészt minden egyes másodpercemben,ahogy lankad a figyelmem afelé amit épp űzök. Mivel Ikrek a csillagjegyem, aki olvasott a dologban,máris nevet - kíváncsi jegy és marha könnyen megun bármit. Hm. Hát nem megy. Meguntam a próbálkozást is,inkább aludtam.
De ma nem megy. Túlnőtt rajtam a katyvasz a fejemben. Még jó,hogy holnap új élmények várnak rám,amikről kár lenne lemaradni. De lehet,hogy így alakul. Attól még,hogy gyászolom a kapcsolatunkat,nem fog senki szentnek nevezni, maximum idiótának. Én mégis tartom,nekem így jó. Megérdemeljük.  Aztán lehet,hogy megint csak túlgondolom az egészet és magasztos magasságokba emel ezt a kis semmiséget is. Ő most jót nevetne rajtam fejcsóválva. Vagy csak írna egy szomorú fejet, ha bajom volt,mindig ezt tette. Megvigasztalni? Azt meg hogyan? Tökmindegy,küldök egy ilyet,hogy érezze,nem örülök én sem. Semmi baj,ez is elmúlt.

Asszem valamit jól csinálok

     Elküldtem egy-két barátomnak a blogomat, hiába arra készült,hogy idegenek olvassák és annyira meghatódjanak,hogy felhívják valamelyik kedvenc könyvkiadóm figyelmét rám, és ettől könnyekig hatódva átadjam nekik a blogot,kiadják és ebből meggazdagodva, Oravecz Nórát lekörözve (amúgy nem szeretném lekörözni,csak hogy értsd, minő fellegekbe szeretnék emelkedni) a zséből és némi befektetési alap segítségével a dupláját kreálva elhúzzak a francba a tengerpartra lakni, és csak lovagolni minden reggel a napfelkeltében.
 Egy frászt. Sosem tudok korán kelni. De ha lenne lovam és a tengerparton laknák, hát biztosra veheted,hogy felkelnék hajnalban.

Naszóval olvasván a blogom első pár bejegyzését, egy mondatot kaptam visszajelzésül. "Esküszöm dugnálak! ..vagyis Khmm... jó, ügyes!!" Hm. Köszi! Örülök neki igazán. Azt hiszem,ez egy bók volt.

Teszek jobbra fel egy felületet ahol küldhettek visszajelzést ti is! Tegyétek meg!

Ezzel megerősített ez a fiatalember abban,hogy igenis jó amit csinálok, nem csak nekem könnyebb, ti is élvezitek! :D Virtuális pacsi!

Vásárlás - avagy rémálom egy fiús csajnak

  Pasi vagy? Megértesz. Csaj? Nem hinném, talán. Nem sokan vagyunk ebből a fajból,akik utálunk vásárolni. Gondolom kitaláltad,hogy én vagyok az egyikük. Vanya viszont imád vásárolni, megvenni mindent ami cuki vagy piros,mert az jól áll nekem. Attól még,hogy  piros a szemüvegem,nem fogok örökké kecsapnak öltözve rohangálni.
    Ebből kifolyólag sokszor veszekszünk a bolt közepén, én ugyanis nem vagyok a jól nevelt fajta, aki kellemesen elcseveg az eladóval,miközben próbálgatja azokat a mihaszna, ízléstelen ráadásul méretben kicsi - ugyanis a kabát alatt nem látja mennyire vagy disznó méret - ruhákat, amikre persze nincs szüksége. Épp ma elindultunk,hogy alkalmi ruhát veszünk A túloldalon lévő Tímeafesönben. Jó cuccok vannak nem mondom! A tulajnak rendkívül jó érzéke van hozzá,hogy melyik ruhákat válogassa össze az adott kollekciókból. A legutóbbi ottlétünk kapcsán felpróbáltam a teljes rám méretezett készletet, ebből két dögös rucit haza is hoztunk. De tudod melyikeket? Azt a kettőt,ami totál kilógott a sorból. A többi maradt ott lógva.
    Na most kettőt fizet...azaz egyet fizet, kettőt kap akció volt, hát menjünk, vegyünk egyet Vanyának,egyet meg nézzek én. Neki se álltam nézegetni,ugyanis felpróbáltam mindent,egyik se fogott meg különösebben. Persze Muter mit csinál? rámuszítja szegény Timit,hogy keressen nekem valamit. Szegény odajön, van benne annyi,hogy békén hagy,miután tisztázzuk,hogy a múltkor felpróbáltam mindent. (Apa a fotelből helyesel, - pacsi!) Vanya kijön, tiszta mérges,majd ideges-nevetve elmondja Timinek,hogy jajjezaleánysoselesznő, utálvásárolnihátnézzcsakrá pedigolyanjóalakjavan ... hát persze. Miután kimegyünk, puffog, hogy hogy lehetek ilyen bunkó a boltban. Jajjfejezdmárbe
  Apa már sík ideg,utál várni és vásárolni is, a mai nap rossz kombó számára. Persze még beugrunk a boltba kicserélni a harisnyát ami kettes,mert a hármas jó nekem . (Jé,még Vanya se látja mekkora a méretem...híztam volna?!)
-Miben segíthetek? - kedves,bájos, akkorisveszelvalamit mosoly
- A lányomnak keresünk valami aranyos bugyikát, nézd csak, itt ez a cicás, milyen aranyos! Ez méret ugye?
Erre a segítőkész eladó elkezdi mutogatni a többi béna állatfigurás színes bugyikát:- Igen,és ez is,nézd csak!
Anyátokat. Először is. Oké,hogy nem vagyok dögös csajos. Nem minden nap! Ugyanis vannak napok,amikor igenis az vagyok! DE! Ciculis sötétzöld, pirospöttyös,piroscsipkés bugyikát SOHA nem fogok felvenni,az hótziher! Jesszus..
Hát persze,hogy megmondom a nőnek,hogy köszönjük,nem veszünk semmit, nem kell a cicukás bugyika, csak szeretnénk kicserélni a harisnyát. Erre mindketten úgy néznek rám,mintha épp meztelenül wrecking balloznék a fürdőköpenyes műanyagbábuk között.
-Ejnye,hát milyen nő vagy te?
-ILYEN! Na húzzunk Vanya, utálom,hogy ebben a boltban mindig beszólnak nekem.
Az utcára lépve persze indul a miértcsinálszbelőlemmindighülyétismerősökelőtt és a miértnemtudszúgyviselkednimintmásrendeslányok és erre vissza a mehetszazárvaházbaéskereshetszmásikat erre meg a dehülyevagy. és pont.

Visszaérünk a kocsihoz, mivel jól bevágom az ajtót,apa sejti,hogy gáz van,de meg se szólal. Vanya azért rákezdi és elmesélni hogy leégettem megint. Apa mellém áll, erre jön a veszekedés és a jól ismert lelkiismeretfurdalással átitatott csakazértse.

Utálok vásárolni. Kabátban. Rózsaszín boltban. Amikor menstruálok és mennék haza. Meg hétfőn. Meg szombaton is. Meg mindig.

Éhes vagy,de nincs semmi a hűtőben

    Nem az afrikai országok éhezéséről kezdek el mesélni, nem érzem magam elég informáltnak és lelkileg erősnek,hogy egy ilyen borzalmas témába belevágjunk. Maradjunk csak a saját magyaroszági hűtőnknél.
    Egész napos tanulás mellett megesik az egyetemistával sokszor,hogy megéhezik. Kimegy a hűtőhöz,kinyitja és percekig ácsorog. Tele van,de semmi olyan kaja nincs benne,amit akkor, abban a pillanatban meg lehet enni. Elő kell venni valamiféle melegítőeszközt - mert persze otthon nincs mikró, nehogy rákosak legyünk - ami alatt be kell gyújtani a gázt - ne is álmodj főzőlapról, 100 éves házhoz minimum vele egyidős MORA sütő jár-  a béna SPAR-os gyufával ami még mindig gyorsabban gyullad be,mint a kék alapon sárga csillagos. Hiába, a SPAR jobban teljesít az EU-nál.

Namost ha mégis ráveszed magad, utána el is kell mosogatni,ami szintén nem olyan egyszerű művelet, ugyanis a csap elforog, mert anyáddal - csak ti,apa neem,ő sosem!- elnyírtátok a gyumigyűrűt, amit apa már vagy 30-szor kicserélt! Ezután persze kéttekerős a csap,beállítod a megfelelő hőmérsékletet,hogy ne égesd le a kezed, de azért meleg legyen,mert az olajat az viszi le.
Mire ezzel kész vagy,kihűlt a kajád. Ezért még egyszer megmelegíted, majd elmosod. De most túl forró lett,így vársz. Visszaülsz a gép elé,tanulsz vagy nézed a Nemkutyát, mire eszedbe jut valami posztról ami alatt #foodporn van, hogy basszus, a te kajád! Persze már kihűlt. Nem érdekel, megeszed,ahogy van,így is már fájt a gyomrod az éhségtől.

Mire kész, berobban Apa egy extra hamburgerrel a Fincsiből - hagyományos,de akkora,hogy nem fér be a kezedbe se - és pont neked hozta ezt,amiért egész nap olyan ügyesen tanultál. Vagy mi. Vanya erre fél órára megérkezik a pizzaszelettel, amit nem tudott legyűrni a csajbulin, amit Fontanaban tartottak. Mindkettőnek kajaszaga van és te egyiket sem bírod letolni,mert a hideg kotyvalékod elcsapta a gyomrod.
Sírsz. De legalább vékony maradsz! ... Aznapra.

A mai nap súlyos tricepsz-izomlázzal küszködök - hála a TRX edzésnek - a délutáni szundításnál alig bírtam magamra húzni a takarót. Pedig imádom a hűvösét, meg az ágyam is. Rugó nélküli,egyszemélyes ( ha lesz embere,majd alszik rajta, jóvanazúgy! ), extrapuha, valami anyámtudja milyen kókuszháncsréteg is van benne -  de füle nincs, hogy tudjam cipelni vagy forgatni. Néha anyámmal alszom,de szigorúan átviszem Életem Matracát a franciaágyukra, nehogy kitúrjon a részemről. Csakhogy Vanya horkol... így nem nagyon alszom, de legalább nem vagyok egyedül.

  Mostanában sokszor érzem egyedül magam. Nem olyan régen szakítottam azzal az emberrel,akit még mindig szeretek. Már nem szerelemből,de szeretem. És ezt onnan tudom,hogy rajtam ül az érzés,hogy elhagytam valami fontosat. De meg kellett tenni,nem volt más út, messze tanulunk egymástól és nekem szükségem van a közelségére. Húsz évesen nem bírjuk ki,hogy kéthetente egyszer szuszogjunk egymás hajába. Egyszerűen nem. Akkor minden program ami a szellemi és lelki fejlődésünket előrevinné -  sztornó, helyette mágnes-effektus: öleljük egymást és mosolygunk. Na ezt nem bírtam tovább.
Azóta néha írunk egymásnak, az elején ő többször. Írta mi van vele, mit csinál. Kaptam döglött-malac szelfit, disznót vágtak. Aggódik értem. Én is. Aztán én írok neki,nem bírom ki. De nem szabad! Mert így sosem engeditek el egymást. Tudom. Talán nem is akarom. De el kell. Majd emlékezünk. Örökké.

Első bejegyzés - avagy már nem szűz ez a felület sem

     Egy napos - aminek rohadtul örülök , ugyanis napfüggő vagyok - január nyolcadikán elkezdtem ezt is, az új blogomat. Ott tartok az életemben, ahol mások csak nevetnének: "Ugyan már, nagyobb problémád sose legyen!"
Csakhogy a sors olyan napon dobta le a lelkem az égből,amikor az extra-érzékeny energiák, mindenképp születő lelket akartak zabálni. Higgyétek el,imádom,hogy érzékeny vagyok. Mert ezzel szemben rendkívül agresszív,lobbanékony is. Ezért komplikált maszlagban ülök. És minden percét élvezem!