Nos,nincs kedvem megint végigsírni a sztorit,úgyhogy csak bemásolom és ha már túl vagyok rajta, akkor átszerkesztem...
Részlet egy FBbeszélgetésemből amint elmeséltem a barátnőmnek a mai nap történéseit..
Hallgasd
felmentem, beengedett,egyedül volt otthon
aztán így állt és nézett..
megöleltem,hosszan, úgy ölelt,hogy kényelmesen odaillett a fejem a vállához..... érdekes,eddig ez sosem ment
na aztán odaadtam a cuccait, meg a pendriveot hogy rátegye a képeket amiket nála tároltam
közben nézett előre,aztán megkérdezte hogy nehéz?
én h igen és elsírtam magam persze megint..
És miről beszélgettetek?
baszakodik a net ,bocs
kimentem zsepiért,közben tette át a képeket
láttam h vmi baja van..
odagurult a székke az ágyához és megölelt vagy 3x
És próbált vígasztaln?
de mint vmi kiskutyát
aztán megfogta a kezem, a szemembe nézett és mondta h el kell mondania valamit
jézus... mit?
hát..őőő...
szileszterkor igmándon voltak és nagyon berúgtak és ott összekeveredett egy csajjal
én elkezdtem még jobban sírni,de nem hagytam h lássa, csak folytak a könnyeim és kinyögtem hogy örülök neki és remélem boldog lesz
aztán megpróbált megölelni de eltoltam, és mondtam hogy örülök hogy ilyen gyorsan túllépett rajtam
és ugye azt is mondta h azóta találkozgatnak és még nincs semmi, de alakul
és nem akarta h fbról tudjam v utcán lássam őket
aztán mondta h egyáltalán nem volt könnyű továbblépni
hát mondom látom
na,aztán kérdezte h sportbállal hogy állok? mondtam h nem kéne menni (ugye régebben beszéltük h lehet elmegyünk együtt)
gondolom meg akarta tudni h viheti-e a csajt
aztán kész lett,felálltam, összekészülődtem, a folyosón felsegítette a kabátom,táskám, megölelt megint , és még mindig könnyeztem,aztán kérdezte h vigyázok-e magamra
aztán mutatott egy videót amin marháskodnak a fiúkkal
aztán megkérdeztem h kinyitná-e az ajtót
az ajtódísz amit ketten csináltunk még az ajtón van
aztán kisétáltam, elköszöntem tőle,és nem néztem vissza, pedig várta a fordulóban.. akkor már ömlöttek a könnyeim
ésaztán amikor hallottam h becsukja,leültem kicsit a lépcsőre és sírtam
aztán lefele is... gondolom nézett az ablakból ahogy eltántorogtam onnan
aztán elmentem a dunába. egyedül voltam, a bibó nem kérdezett semmit,aranyos volt, még akkor is vörös volt a szemem meg az orrom
aztán úgy edzettem mint egy állat,fel se tűnt hogy a 18. felülést csinálom a negyedik körben
aztán hazajöttem,apának sírtam sokat még,de az utcán is végig hazafele
persze tudtam,hogy eljön majd az idő amikor új nője lesz,de hogy 3 nap után..... és van pofája randizni vele folyamataosan amikor én itt tartom a gyászidőszakot
az ütött gyomorszájon,hogy nem jelentett neki a kapcsolatunk egy ideje semmit,ha ezt így simán meglépte.
Láthatóan boldog, virul és úgy ölelt mondom,min valami kiskutyát,akit sajnál hogy el kell ajándékozzon
Apa motivációs beszédet tartott nekem itthon,és kérte h hergeljem fel magam keserűségből a tanulásra,adjon erőt...
úgyhogy most kisírtam magam és itt tartok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése