Reggeli gondolatok..

"mi a frászért vagyunk mi nők,ennyire sebezhetően mélyérzésűek? Azt mondják a pasik,hogy nekünk szeretnünk kell,de el kell löknünk őket magunktól,ahhoz hogy a szokásos nyunyuzást visszakaphassuk egyáltalán. Egy rohadt cirkuszi előadás a kapcsolatunk a pasikkal,ez így nem működhet! mint a kutya meg a macska amikor elsiklik a megértésük,mert a farokjeleket pont ellentétesen használják tudnánk mi is farokjelekkel kommunikálni a férfiak felé,mondjuk ha leharapnánk a tökeiket,lehet elég egyértelmű kifejezésnyilvánítás lenne"

Csemegézés vala Facebook üzeneteinkből...

Napok óta kissé felhergelt állapotban vagyok,nem hagy nyugodni egy kép,miszerint "egy másikkal" teszi mindazt amit régen velem.  (Jesszus, leírtam végre! :D Hatalmas tagadásban élek,miszerint én neeem,nem vagyok OLYAN tipikus nő,nem vagyok olyan hülye)  
Egy kicsit rosszul esik az is,hogy 4 nap után már más lány felé avanzsálódik. Én a mai napig gyomorgörcsölök ha eszembe jut (tehát naponta hosszú órákon át) ugyanis nem bírtam túllépni,elnyomni magamban azt a kis gondolatot,ami a szakítással jár. Mindenfélével igyekszem lefoglalni magam,de a bennem lakó ördög és angyal páros rohadtul hangosan tud ám ordítani. Persze egymásra licitálva,hogy ki tud nagyobbat mondani.  A fejem meg szétszakad,miközben én egyszerűen kilépnék innen és lebegnék egy darabig. Csak amég túllendülök ezen.