Vihar - avagy a jelet csak kérni kell

Szét vagyok esve,félek a vizsgámtól. Holnap este utazom vissza a nagyvárosba,és másnap,meg harmadnap vizsgázom. Félek a szerdaitól nagyon,de úgy érzem,meg tudom csinálni ezalkalommal.
Ma délután anyával gyakoroltunk,és hát mit mondjak, nem ment túl fényesen. Bámultam rá, mint egy idióta,aki eltévedt az erdőben. Este a kádban pedig ultrahabpartit tartottam magamnak, ez is egy módja a feltöltődésemnek. A kádban ülve sóhajtoztam az égre fel, :

 "Adj egy jelet,hogy minden rendben lesz,hogy megnyugodhassak!"

Fél perc se telt bele,reccsent az ég,és hatalmas vihar kerekedett. És én felültem az asztalomra, a nyitott ablak mellé és csak lestem ki,  a vihar morajához igazítva a szívdobogásomat. Imádom,ahogy morajlik, az a természetfeletti erő, ami igazából maga a természet.
Megnyugtat. És ma este  is megnyugodtam tőle.
Köszönöm!

Egyszer eljön a nap, amikor meginog a világ, amiben élsz. Hatalmas kihívás előtt állsz majd, a tomboló viharban nem tudod, mi a valóság és mi a káprázat. Ha eljön az a nap, nyújtsd majd ki a kezed, és kérj segítséget.

Youn In-Wan

Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.

Egy álom valósággá válik....

Kicsi voltam még,Mami-szisza mesélt nekem, a mai napig tisztán emlékszem rá. Mesélt egy bálról,ahol Annák gyűlnek össze családjaikkal; magas,délceg párjukkal lassan-kecsesen körbesétálva szemrevételeztetvén magukat, élvezik az élőzenét, és táncolnak,jókat esznek. A lányok mind fenséges ruhában, párjaik maguk a legszebb öltönyös alakok,akiket valaha láttam,s büszkén karolnak bele a lányba,kit elkísérhettek a bálba. Mami azt mondta,ha 18 leszek,eljutok oda.

Sosem voltam igazi kislány. A rózsaszínt csak hírből ismerem, plüssállatokkal játszottam babák helyett és jobban szerettem kommandózni,mint festegetni a körmömet. Mára sincs ez másként,azt leszámítva,hogy festem a körmöm,de kékre-zöldre.
Azonban egy ilyen bál! Egyszer eljutnék oda tényleg szívesen. Mit ad az ég, idén sikerül! Valóra válik Mami álma. A város egyik képviselője én leszek. Hihetetlen!
Máris elkezdtem készülődni.

• Holnap felhívom a fodrászom,hogy július 20-a körül számítson rám.                   4000,-
• A kozmetikust,hogy kezdjen valamit az arcommal.                                               3000,-
• El kell mennünk a szalagavatós ruhámat lefoglalni,nehogy elvigye más addigra. 12.000,-
• Elkezdem holnap a csirke+rizs+zöldség+víz diétát és edzek a személyiedzőbarátommal  3600,-
• Napozok,hogy egyenletesek,szép barna legyek 
• Kardiózok sokat,hogy fogyjak valamennyit és szép áramvonalas legyek

Tanulok a vizsgámra,hogy nyugodt szívvel bálozhassak utána

Ésennyi.

Széthullóban ismét

Néha szétesik az életem. Olyan,mint amikor a löszfalat eső áztatja,és a víz súlyát már nem bírván leomlik a mélybe,leválva az addig élete részét képező talajtól. Ami levált, az a rész eddig biztos volt,kötődött a talajhoz. Többé már nem része, elveszett a mederben. A víz azért jön,hogy pusztítson,majd valahol máshol,másképp újraépítsen. Velem is ez történik. Rábíztam magam az Univerzumra, csendesen ültem az ablakban és bámultam az éjszakát, a jeleket várva. Másnap összedőlt az addig szilárdnak hitt világom.
  A vonatúton hazafelé tanulás helyett az ablakon át bámultam a vadakat,ahogy rohannak a szántóföldeken, a vonat erőszakos zaja elől. Képtelen voltam az előre bekészített tanulnivalóra koncentrálni, betettem a fülest és hallgattam a When the darkness comes -t és tátogtam a szöveget. Közben az agyam lázasan kattogott, kapkodott a lecsúszó löszfal után. Az állomásra érve sírva hívtam fel az apámat, miközben az előre megvásárolt agyonmérgezett-cukrozott Cherry-s Yippit iszogattam. "Apa.... szakot fogok váltani,ez nem az én világom." 
És csodák csodájára apa azt mondta:
"Semmi baj Csirkecsont,gondoltuk,hogy így lesz. Amikor ezt a szakot választottad,azért tetted,mert ez tűnt a hozzád legközelebb állónak. Mivel ott élsz már két éve és sokat változol a környezeti hatások miatt, a tapasztalásaid miatt, nyilvánvaló,hogy ennyi idő elteltével más dolgok felé orientálódsz. Nincs semmi baj, az útkeresés nehéz dolog és jól megfontolt lépésekkel haladni az úton. De itt vagyunk,ezzel sem vesztettél semmit, leülünk és kitaláljuk, mi legyen!"
Hazáig telefonáltunk,több,mint egy órán keresztül. Apa hangja mindig megnyugtat. Az sem utolsó,amit mond.
Itthon megnéztem a mailjeimet, kaptam egyet a saját kollégiumunkból,hogy felvettek recepciósnak,és szeretettel várnak a nyáron. Heti 40 órában,nem kevés pénzért! Annyira hihetetlen hír volt ez nekem,hogy fel sem fogtam. Ez az első hivatalos IGEN, vagy 100 önéletrajzot elküldtem már mióta ott vagyok.
A kutyaszitterem is írt nekem egy nappal ez előtt, és közölte,hogy az unokatestvére engem keres a kávézójába. "Valaki kell nekem,aki pörög,kedves és dumál a vendégekkel. - Mondta,hogy te mindig arconpörögsz és örökké vigyorogsz, na meg nem vagy hülye,menni fog neked egyedül is." Nos....ez tényleg én vagyok!
Úgyhogy megy a boldogság,két állásom is van, sikerült amire vágytam,tudok összeszedni egy kis pénzt.
Valóban csak kérni kell az Univerzumtól és gondolni rá erősen,sokat. Látod,bejött! Alig várom,hogy elkezdjem.

Jóeső

Vannak időszakok az életemben,amikor betelik a pohár a sok kis szarral,ami negatív és foglalkozom vele. Tudom,nem kéne, el kéne engednem.
Betelik a pohár és sírok, kiadom magamból,mert nem bírom tovább.

Gott sei dank, néha adódik pozitív hullám is. Mehetek kedden állásinterjúra, részt vehetek kiskorom óta dédelgetett álmomban a nyáron és a szomszéd srác nutellás palacsintát sütött nekem!

Néha szétesek,mert kicsúszik a lábam alól a talaj. Úgy érzem, nem tudom merre haladok,hol tartok, jó-e az amit csinálok és csak pazarlom az időmet.
Most ezt úgy fogom fel,mintha egy utazás lenne afelé a cél felé,amit el kell érjek majd valamikor. Az út a lényeg, az tesz azzá végül,aki vagy. Folyton formál,segít, összetör,hogy újraépíthesd magad.
Ezért találkozunk új emberekkel és hatnak ránk mások. Ezért jönnek a kudarcok,hogy megtanuljuk kezelni őket.

A srác, na ő pedig nem sokat segít nekem. Nem igazodok ki rajta, mikor viccel- mikor gondolja komolyan... mit akar,mit nem. És alig találkozunk,hogy bármit is tisztázzunk... Várok, hagyom,hadd folyjon, de kezd kétségbeejtő lenni ez is. Nem tudom,hogy távolodik,vagy épphogy közel van.  A franc se érti ezt.

The great Gatsby

Eljutottam idáig is,egy buli apropóján,hogy megnézzem ezt a filmet. Megérintett először  a hangulata,imádtam a pörgését. Belecsúsztam az árokba, szerettem, elakadt a lélegzetem és sírtam,mikor széthullott az álma,amit annyira akart,amiért annyira küzdött. És a végén...

Megígértem magamnak,hogy mindent kimondok,hátha nem lesz több lehetőségem rá.
Szeretnék találni egy olyan embert magamnak,mint neki Nikky volt, aki igazán vele volt,figyelt rá. Ha már van ilyen, megtartani magam mellett,és viszonozni azt az őszinte támogatást amit ő kapott tőle.
Kinéztem az ablakomon hajnali fél egykor,és New Yorkba képzeltem magam. Egy pici tetőrészletet látok az ágyról,így könnyen lehetséges. Na meg a végtelen eget,amire csillagokkal írták fel számunkra az álmokat és súlyos ígéreteket. Az már a mi saját felelősségünk,hogy hiszünk bennük, ezeket megragadjuk és valóra váltjuk,vagy örökké a kezünket nyújtjuk a zöld fény felé és reménytelten a múltban keresgéljük a jövőt.

Ismét apa mondata jut eszembe,amit, ha megint előfordul, felírok az álmennyezet lépcsőjére a szobámban:

"Élj a mának,örülj minden leszakított virágnak!"

Persze ki- hogyan értelmezi a filmet,szíve joga. Nekem ma, ebben az állapotomban így csapódott le a lelkem mélyére.

Rájöttem,hogy nem kell gondolkoznom azon,hogy ki való mellém és ki nem, vagy akivel találkozgatok,beválik-e majd. Kiderül. Holnap. De ma dolgom van még. És azt véghez is viszem, keményen küzdök,és az élet majd úgy alakítja a többit,ahogy alakulnia kell.

Ma délelőtt az angoltanárom azt mondta: Lehet bízni a szerencsében,de aki sokat dolgozik,az fogja csak kiérdemelni.

Ma lefekszem aludni,későre jár. Holnap felkelek délelőtt,kipihenten és nekilátok a "mának". Tele van ugyanis feladattal.

Orevóá