Vihar - avagy a jelet csak kérni kell

Szét vagyok esve,félek a vizsgámtól. Holnap este utazom vissza a nagyvárosba,és másnap,meg harmadnap vizsgázom. Félek a szerdaitól nagyon,de úgy érzem,meg tudom csinálni ezalkalommal.
Ma délután anyával gyakoroltunk,és hát mit mondjak, nem ment túl fényesen. Bámultam rá, mint egy idióta,aki eltévedt az erdőben. Este a kádban pedig ultrahabpartit tartottam magamnak, ez is egy módja a feltöltődésemnek. A kádban ülve sóhajtoztam az égre fel, :

 "Adj egy jelet,hogy minden rendben lesz,hogy megnyugodhassak!"

Fél perc se telt bele,reccsent az ég,és hatalmas vihar kerekedett. És én felültem az asztalomra, a nyitott ablak mellé és csak lestem ki,  a vihar morajához igazítva a szívdobogásomat. Imádom,ahogy morajlik, az a természetfeletti erő, ami igazából maga a természet.
Megnyugtat. És ma este  is megnyugodtam tőle.
Köszönöm!

Egyszer eljön a nap, amikor meginog a világ, amiben élsz. Hatalmas kihívás előtt állsz majd, a tomboló viharban nem tudod, mi a valóság és mi a káprázat. Ha eljön az a nap, nyújtsd majd ki a kezed, és kérj segítséget.

Youn In-Wan

Tudtam hogy mostantól nincs megállás, és meg fogom ismerni a mennyországot és a poklot, az örömet és a bánatot, az álmodozást és a kétségbeesést. Tudtam, hogy nem bírom tovább visszatartani a szélvihart, amely lelkem legrejtettebb zugaiban támadt föl.