Ismét elszartam mindkét kicseszett vizsgámat. Egyik se lett meg, pedig ismét kurvasokat foglalkoztam azokkal a szarokkal. Jó, tehát ez nem az én utam, ezt sose fogom tudni megcsinálni. Rendben.
DE AKKOR MI? Egyszerűen kiidegel,hogy nem tudom eldönteni, még körübelül sem,hogy mi a szart akarok tanulni.. Vagy hogy mi szeretnék lenni.... Egyszerűen nem tudok eldönteni.
Szakítottam a sráccal,akivel egy hónapot voltunk együtt ( Most akkor együtt vagyunk? - Hogy szoktad mondani...? Te tudod!) ,mert nekem a kapcsolat nem arról szól,hogy ír,ha este van két szabad órája ,hogy sétáljunk egyet,fagyizzunk vagy ilyesmi. És mindezt heti egyszer,mert a többi napon amikor ráérne,inkább alszik. Kellett nekem ez a srác,de ilyen feltételek mellett,meg úgy,hogy sosem számíthatok rá,amikor igazán kéne és alig beszélgetünk.... Felejtős.
Lesz munkám a nyárra, egy kávézóba beajánlott a kutyáscsaj, ahol az unokatestvére a főnök.Kell nekik valaki esti műszakba,aki arconpörög,és beszélget a vendégekkel és minden. Hoppá,hogy ez én vagyok? Tökéletes. Nagyon jó arc a főnök. Még nem tudom mikor kezdek, majd ír elvileg...
A másik pedig a mi kolinkban a recepciós állás,ami szintén extrakirály lesz, mert csak lejövök 4 emeletet,aztán ott is vagyok :D Heti 40 órában, elég fullos!
Szegény anyámék teljesen taccson vannak miattam,de hát az útkeresés már csak ilyen stresszes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése