Pajzs meg mirigy meg in zul in

Talán keresek egy munkát, amivel annyi pénzt keresek,hogy visszafizessek anyáéknak mindent, majd szépen megölöm magam tabletta túladagolással, vagy ilyesmi. De sikeresnek kell lennie, mert ez már nem állapot amit művelek.
Nem bírok fogyni. Nem bírok rendszeresen edzeni. Nulla a kitartásom, legyen szó erről vagy akárminek a megtanulásáról.
Pedig annyi időm van, annyi mindent szeretnék megtanulni, tudni, elsajátítani.
 Nincsenek igaz barátaim. Persze hogy is lennének, ha azokat akik vannak is folyton mérgezem a negatívkodásommal? Szegények. Elmondok értük egy imát? (miafasz, nem is szoktam imádkozni?!)
Már egy évvel ezelőtt is felálltam, hogy jó,most tényleg elég, és csinálok valamit. Azóta is tengődök. Bambulok. Gondolkozom, na azt, nagyon sokat. Ohne sikerrel.
Otthonról ezúttal nem kapok segítséget, hisz ők is a lapos fosban gázolnak, hogy segíthetnének nekem? Igazuk volt mindvégig. Gyorsan elhatározni,elkezdeni, jobb úgysem lesz.
Késő már? Vagy még van remény? Hogyan tovább? Tudom,hogy magamnak kell segítsek, más nem tud. Miért ilyen nehéz? Mit kéne változtatnom,hogy elinduljon a folyamat? Hogyan tartsak ki?
Mi lesz velem?

Ha ilyesmi gondolataid vannak neked is, jobb,ha elmész egy speciális orvoshoz és elvégeztetsz egy inzulinterhelés tesztet. Ugyanis neked valószínűleg pajzsmirigy problémád van, inzulinrezisztenciával fűszerezve. Nagyon szar. Nincs kedvem semmihez, nem haladok, hízok,szomorú vagyok, kötődök olyanokhoz,akik lehúznak,mert az kényelmes és biztonságos. Az egy jó szint. Onnan nem kell dolgozni. Borzalom.

Minden videó segít, elindít egy motiváló folyamatot bennem, a gond a távval van. Sajnos ez sosem hosszútávú, folyton lankad,abbamarad, megszűnik. És akkor megint lemegyek a völgybe mélyre, és ki se akarok kukkantani onnan. Majd valami elhatározás folytán újra kilesek és teszek ezt-azt,hogy jobb legyen a helyzet.

Ez sajnos manapság minden második lány/nő problémája, sokan mégis azt hiszik, ez valamiféle hiszti, nem is létező betegség, csak manipulálunk mindenkit. Idióták! Nem kívánom nektek ezt az állapotot. Hála az égnek találtam könyveket,amikben nők írnak hasonló problémáikról, illetve a neten sokféle diétát (nem fogyókúrát!étrendet!) ,amik segítségével elvileg felépíthetném a napjaim tervrajzát,amit ha többé-kevésbé követek, hát, talán jobban leszek. De mindehhez kitartónak kell lennem. Igyekszem tényleg. 

ELÉG!

Hatalmas szarkupac vagyok. Ezen MOST változtatni fogok. Mindig elhatározom magam,hogy hú,most ennyit fogyok,meg hú most lemegyek edzeni heti háromszor...aha,persze! Meg brokkolit eszem minden nap fénnyel. Bejárok órákra. Nem iszom annyit. STB

ELÉG!  Dagadt szar vagyok, a nyomoronc pajzsmirigy problémám, a mindenféle bajaimra való gyógyszer-összevisszamindentevés, és a nemsportolás miatt. Javarészt azért nem megy,mert túlvállaltam magam munkával és az összes szabadidőmet azzal töltöm,hogy a barátommal lehessek, mert az ő ölelésében feltöltődöm és biztonságban érzem magam. Talán ő,meg az apám a két biztos pont az életemben, akiknek bármit elmondhatok,azonnal itt lesznek nekem, és megtesznek értem mindent.  A sulival nemigen haladok,úgyhogy elhatároztam,hogy okosan fogok pénzt szerezni,nem pedig birkamunkával és felmondok,hogy tudjak időt fordítani a tanulásra. Decemberben lesz a következő vizsgám, addig szépen be tudok járni órákra, és el tudom kezdeni a latint is tanulni hogy haladjak azzal is.
Neki se jó,ha rajta lógok,úgyhogy ezen is változtatunk, minőségi programokra leszek éhes,mert ha folyton miattam fekszünk az ágyon,mert hulla vagyok és fáj a lábam,előbb-utóbb egyikünknek ez kevés lesz, és én azt nagyon nem akarom.
A kajámra oda kell figyelnem mindenképpen a kurvanagy seggem miatt,illetve azért mert hiú vagyok és igenis faszán akarok kinézni, nem utolsósorban egészséges lenni. A pajzsmirigy miatt nem fogok tudni fogyni,de talán el tudom használni a zsírom egy részét.
Anyámat eddig sikerült jól kezelni,ezek után sem fogok neki beszámolni mindenről,viszont többet szeretnék rövid időre hazajárni,mert nekem is szükségem van azért rájuk,na meg a Talpira....de főleg rá.
Az itteni csajokkal meg kevesebbet fogok lógni,mert ez nem állapot,hogy egész nap menjünkleakertbe meg jajvisszaviszemaszínesceruzákatamitkértem - van és órákig ülünk és nyavalygunk egymásnak. Viszont ha elmegyünk bulizni,akkor nagyonis meg fogok menni és élni fogunk,nem pedig a részeg seggfejeknek rázni magunkat. Értem ezalatt azt,hogy minőségi,finom koktélt fogok inni, olyan helyre megyünk ahol tetszik is a zene,vagy pedig sokan összeülünk és mesélünk vagy kártyázunk.

na mi van még?
ja igen! a bakancslistámat nem fogom elfelejteni,és igenis pipálgatom! Veszek könyvet háromhavonta és elutazok turistáskodni. muszáj, mert egyszer élünk (micsoda klisé,de milyen igaz,basszameg)


na ezt így most összedobtam gyorsan, mert éget a motiváció,hogy csináljak egy tervet, színeset,mozgalmasat és szigorút!
Persze beszámolok majd róla,hogy hogy haladok....

Meg kellett,hogy tanulja azt a szót, hogy "NYŰGÖS"

Ha a lány éhes/szomjas/fáradt/hisztis/valami baja van/nem akar dolgozni menni / hiányzol neki/ túl sok vagy neki/ nem figyelsz rá oda eléggé   és ezek kombinációi fennállnak,nos akkor van egy rossz hírem számotokra: a lány nyűgös.
Az pedig sosem jó. Se nektek,se neki,de legfőképpen a környezetetekben lévők számára veszélyes. Ilyenkor a lány olyan dolgokat is a fejetekhez vághat,amit rohadtul nem gondolhat komolyan,és borzasztóan viselkedik.  Ahelyett,hogy azt mondaná:
-Kurvaéhes vagyok. Nem tolunk egy pizzát? ...De családit!!🍕

Nem. Ő kivár, hátha a férfiúja észreveszi,hogy baja van ( még a vak néni is látja már az utca sarkáról,hogy idegállapotba gyüttél) mert észre kéne neki vennie, hisz figyelmes és hát ismeri élete nőjét ugyebár.
Aztán ha nem veszi észre,sőt még rá is kérdez ilyenre, hogy "mivanmegjött? azévagyilyenhülye?" (ja igen, a fenti felsorolás mellé odakanyarítni tessék: /.../menstruál/...) és akkor robbansz,mert azistencsapkodjamármegőtegyhallal!!!! Hát nem igaz már hogy ennyire tökkelütött elbaszott egy fazon! A saját hasára gondol, a tiédnél meg gondolja,hogy te majd szólsz ha éhes vagy.  HÁTNORMÁLIS?!  Te meg csinálgatod neki reggelire a kis áfonyás- frissensütött minipalacsintákat, meg mellé a nemtudommilyen facsart narancslevet... HÁTNORMÁLISVAGY?!

Majd nem bírod. Szólsz. "-Jaj drágám,hát miért nem szóltál előbb? Persze,mit szeretnél enni? Van ez, meg az meg amaz... de elmehetünk étterembe is ha gondolod?!"  "-Min-degy-csak-nagyon-gyor-san!"

Eszel.
Aztán nagy sóhajjal rájössz,hogy...... "Bazdmeg,hát miért nem szóltam tényleg?"

vasárnap estefele

Tegnapelőtt életem szerelme totál elázva ecsetelte nekem,hogy ő mennyire imád engem, miközben kézenfogva húztam magam után, az egy fejjel kisebb barátja pedig a másik felemen baktatott,szintén a sárga földig hajolván. Egyszercsak maga elé rántott, a kezébe fogta az arcomat, a kissrác pedig oldalról figyelve összecsapta a kezét, majd életem így szólt:
"Sose szerettem még nőt így,mint téged. Sose szeretnék mást és számomra csak te vagy. Nem akarok mást megdugni - kuncog - bocsánat,már megint átmentem seggfejbe és vicces akarok lenni,de tényleg így van! Imádlak és imádni is foglak és figyelj,kérdezhetek valamit? - közben vadul könnyezik, a törpe meg sóhajtozva vihog,hogy mennyire tündériek vagyunk - Mi lenne ha kifizetném neked a jogsit felét vagy egy részét? Tudom,hogy anyukád ezért nem szeretné,hogy legyen és csak arra fogja ,hogy félt téged. De ez nem gáz,meg azt is tudom,hogy nem fogod engedni,néha azért is leharapod a fejem, ha két sört fizetek neked...de akkoris! Na mit szólsz? Egy rendes álláshoz elengedhetetlen a jogosítvány! Na? Na mit szólsz? "

:D imádom :D még ha reggel át is jött tántorogva vagy hétszer,mert hiányoztam neki. A baj csak annyi volt ,hogy aludtam. Vágod?!ALUDTAM! volna... :D

És most tanul meg alszik felváltva, nem zavarom,de hiányzik. Hirtelen elzárták a csapot, elvették a drogomat. Nem érzem az illatát,az érintését, nem látom a kisfiús mosolyát,ahogy mond valami baromságot... Ezért megyek és megvigasztalom magam egy magnummal *-* Amég újra látom,talán kitart :D

kutyaszőr

Kutyaszőr a pólóm ujján. Megfogom, leszedném,de inkább visszateszem. Jó helyen vagy ott! Te az én Talpim egy része vagy. A részem vagy. Maradj csak ott.
Akaratlanul is ráfordul a szemem a táskára,amit apa küldött ki nekem. Benne volt a 2 liter pálinka, amit ő főzött ki, és most itt ücsörög nálam nagy komótosan az ágyam tövében. Talán még érezni rajta apa illatát. De az én szaglásom korántsem olyan jó,mint Talpié.... ó Talpi!
Rohadtul rámtört a honvágy. Először is,mert tavasz van és imádom a kertünket ilyenkor! Minden éledezik,minden zöld,még ha összevisszaság is honol. Ez a kis bolond ide-oda ugrál,rátapos a virágokra,hogy aztán jól megszidjuk őt. Annyira haza szeretnék menni! De majd közel egy hét múlva.. Folyton a nyakamon ül az idő, amennyire tennem kéne a dolgom,annyira csúszik el mellettem és inkább nem történik semmi. Állást keresek épp. Egy barátnőmmel mentem,aki új itt kint,és hát fene a jó lelkemet,előreengedtem, majdnem minden helyre ő adta be a jelentkezését. Még nemnagyon dolgozott, a kötelező önkéntességet kivéve,így a legtöbb helyen megköszönték a találkozót és elküldtek minket. Viszont lehetséges,hogy megyek egy kört egyedül is,és ami nekem szimpatikus volt,illetve őt elküldték, oda beadom a jelentkezésemet. Miért ne? Ez így nem bunkóság igaz?  Anya,na anya nem hiányzik. Folyton cseszeget a melóval és hogy tanuljak. Valamelyik nap tetézte,megkérdezte hogy ugye szedem a gyógyszert,nehogy "becsússzon a baba" .... Édes istenem. Annyit írtam rá,hogy "anya bazdmeg" . Azóta nem beszéltünk,gondolhatod. Persze bánt, mert csak aggódik. De én meg hiperérzékeny vagyok és bármi elbassza a kedvemet azonnal. Mos is épp edzenem kéne, mert valahogyan narancsbőrös lett a seggem . Többet nem veszek narancsot se,tuti attól van..... A francba.

Miafasz?!

Anya rohadtul túlzásba viszi,ismét. Haza kellett jönnöm a mama miatt,nagyon szar állapotban volt és 10 napot itthon töltöttem, hogy fent aludjunk nála, vigyázzunk rá, lábaljon ki a műtét utáni gyengeségből és a cigi hirtelen abbahagyása miatti depresszióból.  Ebből a 10 napból kb 8at teljesen a mamánál töltöttem, abszolút feltekertem az agyamat a hangokon illetve a viselkedésen amit anyám meg a mama tanúsítottak.  A veddbeagyógyszered - igyálmégvizet - öltözzfelmertmegfázol  és társaitól egyszerűen idegrohamot kaptam hacsak meghallottam. Majd bár a szerelmem közölte, addig maradok,amég csak szükség van rám és kell, de rettenetesen hiányzom - én azért rohadtul vissza akartam menni oda. Túl a határon,ahol más barátaim vannak, az egyetlenek, és anyám keze nem ér el odáig. Engem Bécs nevelt fel nővé, ő tett magabiztossá és egyben kétkedővé, bizonytalanná és optimistává is. Erőssé és mivel sokmindent adott és el is vett,megtanultam dolgokat kezelni.
Most újra itthon vagyok, mert vérvételt követően kiderült,hogy életem végéig gyógyszert kell szednem, és a betegségem a hízásom,kedvetlenségem, fáradtságom oka, a hajam nem fénylik és száraz a bőröm is. Folyamatos edzés mellett és odafigyelés mellett 70 kiló lettem egyszercsak 58-ról. Ez így nem mehetett tovább. Ezzel minden rendben is van,hogy elmegyek orvoshoz,de az,hogy előtte nap már reggel jöjjek haza,mert apa egyedül lesz itthon és örülni fog,illetve "kitudjamikortudszvisszamenni- legkorábbanegyhétmúlva"  na ez, ez... felbasz. Nem fogom egy hetekre magára hagyni a barátomat,csak azért mert anyáméknak szükségük van rám,azért hogy segítsek,takarítsak itthon és menjek velük mindenhova,szigorúan kocsival. Valamint fikázzák nekem a rendszert,egymást, egymás anyját, a szomszédokat, a munkahelyet és mindent. Rendben, itt vagyok,segítek,meghallgatom,segíteni nem tudok,ezt már elfogadtam. De tönkretesz,ahogy látom leépülni a szüleimet, a kosz megesz minket, a kertben térdig ér a szar, a gyom, a kupi és apa úgy kaparja elő a föld alól a tüzelőt. A kutyám legalább rendben van és ő örült is nekem, nem mondott semmit. Őt szívesebben hallgatnám.
Önző vagyok? Igen. Muszáj. Mit tehetnék? ha itthon maradnék velük,mi értelme lenne? Nem tudok tanulni, nem látom a páromat és a munkával se leszek előrébb. Most,hogy van egy összeg a számlámon a melók miatt,anya azt hiszi,most majd hátradőlök és hazatérek egy hónapra ( a nagy büdös nagynéném faszát azt! )
Ja és persze,amikor megmondom (jó,nem szépen) hogy mit gondolok,akkor veszekedés lesz belőle és elrohanás mindhárom félről, mert nem bírunk semmitse megbeszélni. Anya sír,apa mellém áll,és kiabál anyával, de ha nem vagyok otthon,apa is azt gondolja amit anya. Persze lelkiismeret furdalásom van,nagyon szarul esik,hogy anya miattam sír és megint szar a hangulat,de a természetem ilyen basszameg,nem tudok hallgatni,ha órákon át a fejemre olvasnak dolgokat amikről nem tehetek illetve nem akarom.
 Most mivel megjött,nődokihoz nem tudtam elmenni,de majd oda  is kell az értékeim miatt. Tehát haza kell ISMÉT jönnöm, +6000 Ft, + gyógyszerek. jajdeszuper!!!! ...ja, mégse.Persze akkor megint az lesz,hogy ha már itthon vagyok,maradjak kicsit itthon.

szépen visszamegyek,aztán hagyjanak békén.

Irány a völgybe le,vidáman!

Amikor a lelkünket sebzik meg, akkor meginoghat a biztonságérzetünk, az elismerés és az összetartozás iránti vágyunk, az önazonosságunk és az emberi önbecsülésünk.

Desmond és Mpho Tutu