Harci díszben - azaz lovasnadrágban, lábszárvédőben, kobakkal a kezemben és a hozzá illő kifakult fekete rövid ujjúban - vártam a kerítésnek támaszkodva életem nagy plátói szerelmét, a spanyol félistent. Ó, igen, a kétgyerekes, alacsony, spanyol-színű , nyávogós ám végtelen kedves feleséggel rendelkező férfiút,aki egymagas velem és hát, lehetne picit vékonyabb. De a szeme villog,ahogy rám néz, habár semmi hátsó szándék nincs benne. Ciki vagy sem, plátói szerelem és kész.
Vett egy lovat a családnak, csakhogy rábízta a haverjára a választást, aki tapasztalt lovas lévén, kiválasztott egy gyönyörű küllemű,masszív seggfej lovat, aki nem tud semmit hiszti nélkül végrehajtani és őt aztán ne iskolázza be senki. Szép munka! Igenám,de mit kezdjünk vele,amikor mindenkit csak megharap, és nem tudnak vele dolgozni?
Itt jön a képbe kedvenc barátnőm, akire a ló személyleírása kis eltérőkkel illik. Megfogalmazom szebben,hogy pontos legyen rá : Őt senki, de senki ne akarja betörni. Ha egyszer hagyja magát,és beleadja a szívét egy akármilyen kapcsolatba,szinte biztos,hogy megégeti a kezét. Hogy miért? Mert ösztönből nem enged közel, ha mégis, akkor fenntartásokkal,amit nagyon is jól tesz. Ha jól és szépen bánsz vele, rögtön megváltozik,belédkap, figyelsz-e. Egy másodperc lankadás is elég, kihasználja és játszmára hív. Mindig öt egérrel játszik, de nemám macska. Kardfogú tigris! Vad, büszke és gyönyörű.
Namost visszatérve. Ők megtalálták egymást, tudott vele mit kezdeni, kezd benőni a feje lágya, öröm van. Vettek egy másik lovat is, a biztatásunkra, aki idősebb, tapasztaltabb és birka kedves paci. Na így tudunk mi négyesben kimenni szívbemarkolóan szárnyaló terepekre. Imádom.
Aznap hazafele megkaptam életem legszánalmasabb és egyben legaranyosabb terelgetését,irányválasztását, - ki ,hogy nevezi. Szakváltás. Munkakör. Mit tanuljak. -témában.
Kedvenc spanyol istenem a volánnál ülve sűrűn pillantott rám a tükörből,amég osztotta az észt, a számára megfelelő út bökkenőit,előnyeit,hátrányait. Azon kaptam magam,hogy a barátnőm lefejti a kezemet a kobakomról,amit szorosan markolásztam. A kislányuk pedig titokban figyeli,hogy sírok-e vagy csak mélyen hallgatok és gondolkozom. Még jó,hogy sötétedett hazafelé, ultraciki lett volna látniuk,hogy egy ennyitől befelhősödött a lelkem tükre. Kösz,hogy megsimogattad a lábam, kurvajól esett! Az az érzés volt,amikor végre kapsz egy visszajelzést,hogy igen, látom, totál kész vagy, itt vagyok neked. És ettől megrogysz, és sírsz - vagy tartod, de mindenesetre elindul egy érzelemhullám. Egy hálával vegyes mostsíromelmagamDENEMmertnemlehet.
Kínszenvedés volt,mire hazaértünk. De köszönöm,hogy segíteni akartok,és bizony motiváló volt nekem a szent beszéd. Csak az időzítés volt rossz, a nyár arról szól,hogy amint meglátom a jövő vészjósló kérdőjelekkel teli felhőit, amint másznak felém a göcsörtösen kanyarított félbeszakadt - elakadt tervekkel, részletekkel,információkkal - beugrom egy könyvem mélyére és ki se jövök onnan amég el nem takarodnak.
