vasárnap estefele

Tegnapelőtt életem szerelme totál elázva ecsetelte nekem,hogy ő mennyire imád engem, miközben kézenfogva húztam magam után, az egy fejjel kisebb barátja pedig a másik felemen baktatott,szintén a sárga földig hajolván. Egyszercsak maga elé rántott, a kezébe fogta az arcomat, a kissrác pedig oldalról figyelve összecsapta a kezét, majd életem így szólt:
"Sose szerettem még nőt így,mint téged. Sose szeretnék mást és számomra csak te vagy. Nem akarok mást megdugni - kuncog - bocsánat,már megint átmentem seggfejbe és vicces akarok lenni,de tényleg így van! Imádlak és imádni is foglak és figyelj,kérdezhetek valamit? - közben vadul könnyezik, a törpe meg sóhajtozva vihog,hogy mennyire tündériek vagyunk - Mi lenne ha kifizetném neked a jogsit felét vagy egy részét? Tudom,hogy anyukád ezért nem szeretné,hogy legyen és csak arra fogja ,hogy félt téged. De ez nem gáz,meg azt is tudom,hogy nem fogod engedni,néha azért is leharapod a fejem, ha két sört fizetek neked...de akkoris! Na mit szólsz? Egy rendes álláshoz elengedhetetlen a jogosítvány! Na? Na mit szólsz? "

:D imádom :D még ha reggel át is jött tántorogva vagy hétszer,mert hiányoztam neki. A baj csak annyi volt ,hogy aludtam. Vágod?!ALUDTAM! volna... :D

És most tanul meg alszik felváltva, nem zavarom,de hiányzik. Hirtelen elzárták a csapot, elvették a drogomat. Nem érzem az illatát,az érintését, nem látom a kisfiús mosolyát,ahogy mond valami baromságot... Ezért megyek és megvigasztalom magam egy magnummal *-* Amég újra látom,talán kitart :D

kutyaszőr

Kutyaszőr a pólóm ujján. Megfogom, leszedném,de inkább visszateszem. Jó helyen vagy ott! Te az én Talpim egy része vagy. A részem vagy. Maradj csak ott.
Akaratlanul is ráfordul a szemem a táskára,amit apa küldött ki nekem. Benne volt a 2 liter pálinka, amit ő főzött ki, és most itt ücsörög nálam nagy komótosan az ágyam tövében. Talán még érezni rajta apa illatát. De az én szaglásom korántsem olyan jó,mint Talpié.... ó Talpi!
Rohadtul rámtört a honvágy. Először is,mert tavasz van és imádom a kertünket ilyenkor! Minden éledezik,minden zöld,még ha összevisszaság is honol. Ez a kis bolond ide-oda ugrál,rátapos a virágokra,hogy aztán jól megszidjuk őt. Annyira haza szeretnék menni! De majd közel egy hét múlva.. Folyton a nyakamon ül az idő, amennyire tennem kéne a dolgom,annyira csúszik el mellettem és inkább nem történik semmi. Állást keresek épp. Egy barátnőmmel mentem,aki új itt kint,és hát fene a jó lelkemet,előreengedtem, majdnem minden helyre ő adta be a jelentkezését. Még nemnagyon dolgozott, a kötelező önkéntességet kivéve,így a legtöbb helyen megköszönték a találkozót és elküldtek minket. Viszont lehetséges,hogy megyek egy kört egyedül is,és ami nekem szimpatikus volt,illetve őt elküldték, oda beadom a jelentkezésemet. Miért ne? Ez így nem bunkóság igaz?  Anya,na anya nem hiányzik. Folyton cseszeget a melóval és hogy tanuljak. Valamelyik nap tetézte,megkérdezte hogy ugye szedem a gyógyszert,nehogy "becsússzon a baba" .... Édes istenem. Annyit írtam rá,hogy "anya bazdmeg" . Azóta nem beszéltünk,gondolhatod. Persze bánt, mert csak aggódik. De én meg hiperérzékeny vagyok és bármi elbassza a kedvemet azonnal. Mos is épp edzenem kéne, mert valahogyan narancsbőrös lett a seggem . Többet nem veszek narancsot se,tuti attól van..... A francba.