Tegnapelőtt életem szerelme totál elázva ecsetelte nekem,hogy ő mennyire imád engem, miközben kézenfogva húztam magam után, az egy fejjel kisebb barátja pedig a másik felemen baktatott,szintén a sárga földig hajolván. Egyszercsak maga elé rántott, a kezébe fogta az arcomat, a kissrác pedig oldalról figyelve összecsapta a kezét, majd életem így szólt:
"Sose szerettem még nőt így,mint téged. Sose szeretnék mást és számomra csak te vagy. Nem akarok mást megdugni - kuncog - bocsánat,már megint átmentem seggfejbe és vicces akarok lenni,de tényleg így van! Imádlak és imádni is foglak és figyelj,kérdezhetek valamit? - közben vadul könnyezik, a törpe meg sóhajtozva vihog,hogy mennyire tündériek vagyunk - Mi lenne ha kifizetném neked a jogsit felét vagy egy részét? Tudom,hogy anyukád ezért nem szeretné,hogy legyen és csak arra fogja ,hogy félt téged. De ez nem gáz,meg azt is tudom,hogy nem fogod engedni,néha azért is leharapod a fejem, ha két sört fizetek neked...de akkoris! Na mit szólsz? Egy rendes álláshoz elengedhetetlen a jogosítvány! Na? Na mit szólsz? "
:D imádom :D még ha reggel át is jött tántorogva vagy hétszer,mert hiányoztam neki. A baj csak annyi volt ,hogy aludtam. Vágod?!ALUDTAM! volna... :D
És most tanul meg alszik felváltva, nem zavarom,de hiányzik. Hirtelen elzárták a csapot, elvették a drogomat. Nem érzem az illatát,az érintését, nem látom a kisfiús mosolyát,ahogy mond valami baromságot... Ezért megyek és megvigasztalom magam egy magnummal *-* Amég újra látom,talán kitart :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése