Ó jaj. Lerajzoltam őt valamelyik nap, mert viszketett a kezem és utána tényleg jobban éreztem magam. Bár a végénél,amikor szembefordítottam a rajzot és megszemléltem,mit alkottam, annyira meglepődtem az élethűségén ,hogy kedvem lett volna arcon csapni. Még jó,hogy nem tettem, megsérült volna a papír.
Jó,jó lett. Mindenki kiakadt rajta,hogy ezt most miért kellett? Azért,mert beletömörítettem a kezembe minden érzésemet, jót és rosszat, hogy a ceruzán keresztül papírra vessem és ott maradjon örökre, ne bántsa a lelkemet tovább. Össze is jött a dolog,utána sokkal frissebbnek éreztem magam.
Kitaláltam,hogy eladom a húgának,hátha nekiadja karácsonyra... Nem bírok ránézni se, jó ötletnek tűnt. Sajnos azonban nem kellett neki, mert mérges rá miattam. Hála az égnek fel is pofozta őt amikor megtudta a hírt (pacsi csajszi! :D ) "
Ő élete,ők tudják,engem nem érdekel" És milyen igaza van.
Ma délelőtt találkoztam a szobatársával,akivel azóta is jóban vagyok,bármikor számíthatok rá és viszont. Megköszöntöttem szülinapja alkalmából szintén egy rajzzal, és megmutattam neki élőben A rajzot. Említettem,hogy szerintem elégetem vagy kidobom,mire kérte,hogy inkább hadd adja neki oda, olyan jól sikerült, meg szép emlék is lesz ez.
Hát jó. Bár nem tudom hogy fog elsülni a dolog. Az első gondolatom az volt,hogy megmutatja NEKI és mivel ő is rajzol,ért hozzá. Együtt nevetnek rajtam,hogy nem léptem még tovább,nem engedtem el őt. Izgulok kicsit,szerintem írni fog nekem emiatt. Remélem azért tetszik neki,végső soron a lelkem pici, nekem nem kellő darabkájának ihletésével rajzoltam, csak megérzi. Ha meg nem,akkor visszahangolódott RÁ. Nem is fontos,úgyis kidobtam volna.
Azért örülök,hogy a rajzolás átsegít az ilyen dolgokon. Produktív,fejleszt és kiadok magamból mindent, ami miatt másnak szívroham közeli állapota lehet :D