A béke völgye

Mára végre hat a szaros gyógyszer, ami egy lónak is elegendő hatóanyagot tartalmaz. Már tudok enni,bár a súlyomon nem látszik meg az előző hét koplalása. A mai az első este,hogy nem fájt a fejem a 108-as pulzusomtól...bár ma 113 volt! A rohadt gyógyszer egyik mellékhatása a sok közül. Azért,köszi,hogy meggyógyulok,az nem rossz.
Lelkileg úgy érzem határozottan jobban vagyok,bár tudom,hogy a torkomban felejtett kimondatlan szavak okozták az egész hercehurcát. Megkíméltem magam egy sírós-egyedüllétes estétől,amin tuti összeomlottam volna,cserébe kaptam egy hét kényszernapozást és kutyanyálpótlást az arcomra a gyulladás miatt. Nos, kinek a pap, kinek a paplan!
Elkezdek a rajzzal komolyabban foglalkozni,megy az precízen is! Igazi munkát szeretnék végre kiadni a kezemből. Nehogy olyanná elenyésszen ez is,mint másnak a lovaglás: Ha egyszer leesik, és akkor nem ül vissza - soha többé. Legutóbb überszupercool rajz került ki a kezemből, de MELYIK. Az. Pont az,ami után gyorsan, lehetőleg már holnap egy sokkal jobbat, sokkal boldogabbat kell készítenem.
Nekem ez a drogom. Viszket a kezem,hogy rajzolhassak. Nem fog érdekelni a miért, az alany  az lesz,akit először kidob az agyam. És nem keresek miértet.