Miafasz?!

Anya rohadtul túlzásba viszi,ismét. Haza kellett jönnöm a mama miatt,nagyon szar állapotban volt és 10 napot itthon töltöttem, hogy fent aludjunk nála, vigyázzunk rá, lábaljon ki a műtét utáni gyengeségből és a cigi hirtelen abbahagyása miatti depresszióból.  Ebből a 10 napból kb 8at teljesen a mamánál töltöttem, abszolút feltekertem az agyamat a hangokon illetve a viselkedésen amit anyám meg a mama tanúsítottak.  A veddbeagyógyszered - igyálmégvizet - öltözzfelmertmegfázol  és társaitól egyszerűen idegrohamot kaptam hacsak meghallottam. Majd bár a szerelmem közölte, addig maradok,amég csak szükség van rám és kell, de rettenetesen hiányzom - én azért rohadtul vissza akartam menni oda. Túl a határon,ahol más barátaim vannak, az egyetlenek, és anyám keze nem ér el odáig. Engem Bécs nevelt fel nővé, ő tett magabiztossá és egyben kétkedővé, bizonytalanná és optimistává is. Erőssé és mivel sokmindent adott és el is vett,megtanultam dolgokat kezelni.
Most újra itthon vagyok, mert vérvételt követően kiderült,hogy életem végéig gyógyszert kell szednem, és a betegségem a hízásom,kedvetlenségem, fáradtságom oka, a hajam nem fénylik és száraz a bőröm is. Folyamatos edzés mellett és odafigyelés mellett 70 kiló lettem egyszercsak 58-ról. Ez így nem mehetett tovább. Ezzel minden rendben is van,hogy elmegyek orvoshoz,de az,hogy előtte nap már reggel jöjjek haza,mert apa egyedül lesz itthon és örülni fog,illetve "kitudjamikortudszvisszamenni- legkorábbanegyhétmúlva"  na ez, ez... felbasz. Nem fogom egy hetekre magára hagyni a barátomat,csak azért mert anyáméknak szükségük van rám,azért hogy segítsek,takarítsak itthon és menjek velük mindenhova,szigorúan kocsival. Valamint fikázzák nekem a rendszert,egymást, egymás anyját, a szomszédokat, a munkahelyet és mindent. Rendben, itt vagyok,segítek,meghallgatom,segíteni nem tudok,ezt már elfogadtam. De tönkretesz,ahogy látom leépülni a szüleimet, a kosz megesz minket, a kertben térdig ér a szar, a gyom, a kupi és apa úgy kaparja elő a föld alól a tüzelőt. A kutyám legalább rendben van és ő örült is nekem, nem mondott semmit. Őt szívesebben hallgatnám.
Önző vagyok? Igen. Muszáj. Mit tehetnék? ha itthon maradnék velük,mi értelme lenne? Nem tudok tanulni, nem látom a páromat és a munkával se leszek előrébb. Most,hogy van egy összeg a számlámon a melók miatt,anya azt hiszi,most majd hátradőlök és hazatérek egy hónapra ( a nagy büdös nagynéném faszát azt! )
Ja és persze,amikor megmondom (jó,nem szépen) hogy mit gondolok,akkor veszekedés lesz belőle és elrohanás mindhárom félről, mert nem bírunk semmitse megbeszélni. Anya sír,apa mellém áll,és kiabál anyával, de ha nem vagyok otthon,apa is azt gondolja amit anya. Persze lelkiismeret furdalásom van,nagyon szarul esik,hogy anya miattam sír és megint szar a hangulat,de a természetem ilyen basszameg,nem tudok hallgatni,ha órákon át a fejemre olvasnak dolgokat amikről nem tehetek illetve nem akarom.
 Most mivel megjött,nődokihoz nem tudtam elmenni,de majd oda  is kell az értékeim miatt. Tehát haza kell ISMÉT jönnöm, +6000 Ft, + gyógyszerek. jajdeszuper!!!! ...ja, mégse.Persze akkor megint az lesz,hogy ha már itthon vagyok,maradjak kicsit itthon.

szépen visszamegyek,aztán hagyjanak békén.