Néha szétesik az életem. Olyan,mint amikor a löszfalat eső áztatja,és a víz súlyát már nem bírván leomlik a mélybe,leválva az addig élete részét képező talajtól. Ami levált, az a rész eddig biztos volt,kötődött a talajhoz. Többé már nem része, elveszett a mederben. A víz azért jön,hogy pusztítson,majd valahol máshol,másképp újraépítsen. Velem is ez történik. Rábíztam magam az Univerzumra, csendesen ültem az ablakban és bámultam az éjszakát, a jeleket várva. Másnap összedőlt az addig szilárdnak hitt világom.
A vonatúton hazafelé tanulás helyett az ablakon át bámultam a vadakat,ahogy rohannak a szántóföldeken, a vonat erőszakos zaja elől. Képtelen voltam az előre bekészített tanulnivalóra koncentrálni, betettem a fülest és hallgattam a When the darkness comes -t és tátogtam a szöveget. Közben az agyam lázasan kattogott, kapkodott a lecsúszó löszfal után. Az állomásra érve sírva hívtam fel az apámat, miközben az előre megvásárolt agyonmérgezett-cukrozott Cherry-s Yippit iszogattam. "Apa.... szakot fogok váltani,ez nem az én világom."
És csodák csodájára apa azt mondta:
"Semmi baj Csirkecsont,gondoltuk,hogy így lesz. Amikor ezt a szakot választottad,azért tetted,mert ez tűnt a hozzád legközelebb állónak. Mivel ott élsz már két éve és sokat változol a környezeti hatások miatt, a tapasztalásaid miatt, nyilvánvaló,hogy ennyi idő elteltével más dolgok felé orientálódsz. Nincs semmi baj, az útkeresés nehéz dolog és jól megfontolt lépésekkel haladni az úton. De itt vagyunk,ezzel sem vesztettél semmit, leülünk és kitaláljuk, mi legyen!"
Hazáig telefonáltunk,több,mint egy órán keresztül. Apa hangja mindig megnyugtat. Az sem utolsó,amit mond.
Itthon megnéztem a mailjeimet, kaptam egyet a saját kollégiumunkból,hogy felvettek recepciósnak,és szeretettel várnak a nyáron. Heti 40 órában,nem kevés pénzért! Annyira hihetetlen hír volt ez nekem,hogy fel sem fogtam. Ez az első hivatalos IGEN, vagy 100 önéletrajzot elküldtem már mióta ott vagyok.
A kutyaszitterem is írt nekem egy nappal ez előtt, és közölte,hogy az unokatestvére engem keres a kávézójába. "Valaki kell nekem,aki pörög,kedves és dumál a vendégekkel. - Mondta,hogy te mindig arconpörögsz és örökké vigyorogsz, na meg nem vagy hülye,menni fog neked egyedül is." Nos....ez tényleg én vagyok!
Úgyhogy megy a boldogság,két állásom is van, sikerült amire vágytam,tudok összeszedni egy kis pénzt.
Valóban csak kérni kell az Univerzumtól és gondolni rá erősen,sokat. Látod,bejött! Alig várom,hogy elkezdjem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése