Jóeső

Vannak időszakok az életemben,amikor betelik a pohár a sok kis szarral,ami negatív és foglalkozom vele. Tudom,nem kéne, el kéne engednem.
Betelik a pohár és sírok, kiadom magamból,mert nem bírom tovább.

Gott sei dank, néha adódik pozitív hullám is. Mehetek kedden állásinterjúra, részt vehetek kiskorom óta dédelgetett álmomban a nyáron és a szomszéd srác nutellás palacsintát sütött nekem!

Néha szétesek,mert kicsúszik a lábam alól a talaj. Úgy érzem, nem tudom merre haladok,hol tartok, jó-e az amit csinálok és csak pazarlom az időmet.
Most ezt úgy fogom fel,mintha egy utazás lenne afelé a cél felé,amit el kell érjek majd valamikor. Az út a lényeg, az tesz azzá végül,aki vagy. Folyton formál,segít, összetör,hogy újraépíthesd magad.
Ezért találkozunk új emberekkel és hatnak ránk mások. Ezért jönnek a kudarcok,hogy megtanuljuk kezelni őket.

A srác, na ő pedig nem sokat segít nekem. Nem igazodok ki rajta, mikor viccel- mikor gondolja komolyan... mit akar,mit nem. És alig találkozunk,hogy bármit is tisztázzunk... Várok, hagyom,hadd folyjon, de kezd kétségbeejtő lenni ez is. Nem tudom,hogy távolodik,vagy épphogy közel van.  A franc se érti ezt.