Megígértem magamnak,hogy mindent kimondok,hátha nem lesz több lehetőségem rá.
Szeretnék találni egy olyan embert magamnak,mint neki Nikky volt, aki igazán vele volt,figyelt rá. Ha már van ilyen, megtartani magam mellett,és viszonozni azt az őszinte támogatást amit ő kapott tőle.
Kinéztem az ablakomon hajnali fél egykor,és New Yorkba képzeltem magam. Egy pici tetőrészletet látok az ágyról,így könnyen lehetséges. Na meg a végtelen eget,amire csillagokkal írták fel számunkra az álmokat és súlyos ígéreteket. Az már a mi saját felelősségünk,hogy hiszünk bennük, ezeket megragadjuk és valóra váltjuk,vagy örökké a kezünket nyújtjuk a zöld fény felé és reménytelten a múltban keresgéljük a jövőt.
Ismét apa mondata jut eszembe,amit, ha megint előfordul, felírok az álmennyezet lépcsőjére a szobámban:
"Élj a mának,örülj minden leszakított virágnak!"
Persze ki- hogyan értelmezi a filmet,szíve joga. Nekem ma, ebben az állapotomban így csapódott le a lelkem mélyére.
Rájöttem,hogy nem kell gondolkoznom azon,hogy ki való mellém és ki nem, vagy akivel találkozgatok,beválik-e majd. Kiderül. Holnap. De ma dolgom van még. És azt véghez is viszem, keményen küzdök,és az élet majd úgy alakítja a többit,ahogy alakulnia kell.
Ma délelőtt az angoltanárom azt mondta: Lehet bízni a szerencsében,de aki sokat dolgozik,az fogja csak kiérdemelni.
Ma lefekszem aludni,későre jár. Holnap felkelek délelőtt,kipihenten és nekilátok a "mának". Tele van ugyanis feladattal.
Orevóá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése