Vásárlás - avagy rémálom egy fiús csajnak

  Pasi vagy? Megértesz. Csaj? Nem hinném, talán. Nem sokan vagyunk ebből a fajból,akik utálunk vásárolni. Gondolom kitaláltad,hogy én vagyok az egyikük. Vanya viszont imád vásárolni, megvenni mindent ami cuki vagy piros,mert az jól áll nekem. Attól még,hogy  piros a szemüvegem,nem fogok örökké kecsapnak öltözve rohangálni.
    Ebből kifolyólag sokszor veszekszünk a bolt közepén, én ugyanis nem vagyok a jól nevelt fajta, aki kellemesen elcseveg az eladóval,miközben próbálgatja azokat a mihaszna, ízléstelen ráadásul méretben kicsi - ugyanis a kabát alatt nem látja mennyire vagy disznó méret - ruhákat, amikre persze nincs szüksége. Épp ma elindultunk,hogy alkalmi ruhát veszünk A túloldalon lévő Tímeafesönben. Jó cuccok vannak nem mondom! A tulajnak rendkívül jó érzéke van hozzá,hogy melyik ruhákat válogassa össze az adott kollekciókból. A legutóbbi ottlétünk kapcsán felpróbáltam a teljes rám méretezett készletet, ebből két dögös rucit haza is hoztunk. De tudod melyikeket? Azt a kettőt,ami totál kilógott a sorból. A többi maradt ott lógva.
    Na most kettőt fizet...azaz egyet fizet, kettőt kap akció volt, hát menjünk, vegyünk egyet Vanyának,egyet meg nézzek én. Neki se álltam nézegetni,ugyanis felpróbáltam mindent,egyik se fogott meg különösebben. Persze Muter mit csinál? rámuszítja szegény Timit,hogy keressen nekem valamit. Szegény odajön, van benne annyi,hogy békén hagy,miután tisztázzuk,hogy a múltkor felpróbáltam mindent. (Apa a fotelből helyesel, - pacsi!) Vanya kijön, tiszta mérges,majd ideges-nevetve elmondja Timinek,hogy jajjezaleánysoselesznő, utálvásárolnihátnézzcsakrá pedigolyanjóalakjavan ... hát persze. Miután kimegyünk, puffog, hogy hogy lehetek ilyen bunkó a boltban. Jajjfejezdmárbe
  Apa már sík ideg,utál várni és vásárolni is, a mai nap rossz kombó számára. Persze még beugrunk a boltba kicserélni a harisnyát ami kettes,mert a hármas jó nekem . (Jé,még Vanya se látja mekkora a méretem...híztam volna?!)
-Miben segíthetek? - kedves,bájos, akkorisveszelvalamit mosoly
- A lányomnak keresünk valami aranyos bugyikát, nézd csak, itt ez a cicás, milyen aranyos! Ez méret ugye?
Erre a segítőkész eladó elkezdi mutogatni a többi béna állatfigurás színes bugyikát:- Igen,és ez is,nézd csak!
Anyátokat. Először is. Oké,hogy nem vagyok dögös csajos. Nem minden nap! Ugyanis vannak napok,amikor igenis az vagyok! DE! Ciculis sötétzöld, pirospöttyös,piroscsipkés bugyikát SOHA nem fogok felvenni,az hótziher! Jesszus..
Hát persze,hogy megmondom a nőnek,hogy köszönjük,nem veszünk semmit, nem kell a cicukás bugyika, csak szeretnénk kicserélni a harisnyát. Erre mindketten úgy néznek rám,mintha épp meztelenül wrecking balloznék a fürdőköpenyes műanyagbábuk között.
-Ejnye,hát milyen nő vagy te?
-ILYEN! Na húzzunk Vanya, utálom,hogy ebben a boltban mindig beszólnak nekem.
Az utcára lépve persze indul a miértcsinálszbelőlemmindighülyétismerősökelőtt és a miértnemtudszúgyviselkednimintmásrendeslányok és erre vissza a mehetszazárvaházbaéskereshetszmásikat erre meg a dehülyevagy. és pont.

Visszaérünk a kocsihoz, mivel jól bevágom az ajtót,apa sejti,hogy gáz van,de meg se szólal. Vanya azért rákezdi és elmesélni hogy leégettem megint. Apa mellém áll, erre jön a veszekedés és a jól ismert lelkiismeretfurdalással átitatott csakazértse.

Utálok vásárolni. Kabátban. Rózsaszín boltban. Amikor menstruálok és mennék haza. Meg hétfőn. Meg szombaton is. Meg mindig.