Egy új korszak kezdete

Nyalogatván a sebeimet,rájöttem,hogy ez így nem mehet tovább. Össze kell kapnom magam és nem csak elfolyni,mint szellő a kezeid közül,ha le akarod láncolni. Az én bajom a tanulással csupán annyi,hogy tanulni kell. Zabolátlan vagyok és rettenetesen lusta.
Szeretek a kádban ülni egészen addig,amég a fürdővíz teljesen lefolyik.
Szeretem az esőben állni,nem érdekel,ha megfázom.
Szeretek délig fetrengeni az ágyban,noha tudom,hogy elpocsékolom a nap felét.
Szeretek ülni az asztalomon és bámulni ki a kertre az ablakon át.
Szeretem figyelni,ahogy a kutyám alszik.

Mindezekkel a lelkem lesz előrébb. Szebb,ékesebb, mélyérzésűbb leszek. De a való életben ezt ha nem tudom kimutatni,akkor oda az egész. Mert ezt egy világnak látnia kell.


Kedvenc barátnőm rádöbbentett,hogy ismét sok időt töltöttem a negatív szüleim társaságában, úgyhogy sürgősen nézőpontot kell váltanom.
Most váltok. Pozitívan beszélek. Tanulok,ahogy kell. Öszpontosítok. Hallgatok. Kevesebbet beszélek. Mosolygok. Ölelek. Szeretek. Kedves leszek. Edzek kétnaponta. Napozok. Salátát eszem. Figyelek a barátaimra - arra a kettőre,aki maradt és megérdemli. Nem jószívűsködöm,behajtom a pénzeket,amivel tartoznak.