Fasz.

Nem,most nem,mint melléknév,hanem mint teljes főnévi valójában eme Isten találmánya.
Tegnap este megfogalmaztam a barátnőmnek,hogy olyan srác kell nekem,aki határozottan nekinyom a falnak és a hajamba szuszog. Meg meri tenni, nem csodakedves, és visszahúzódó,hanem talpraesett s férfias, de mégse egy büdös bunkó. Azt hiszem elcsúsztak kissé a megértési zónáink,nem is értem miért... talán az előtte terpeszkedő üveg bor módosította a megértési csatornákat. Kicsit magamra vettem, hogy ebből annyit szűrt ki a barátaival: fasz. Pedig nekem most nem konkrétan faszra van szükségem ( ahogy ecsetelték legyen az x, s, m, ilyen, olyan) , hanem valakire,  /hú,nem tudom megfogalmazni /

A lényeg,hogy nem érzem túl jól magam a gondlattól,hogy vannak páran akik jó fejnek tartanak és el tudnák képzelni velem, én viszont hiányolok belőlük valamit,ami ha nincs, maximum egy hónapig eltötyörgünk,de utána hálátlan leszek és megunom, elkezdek szenvedni és fuccs, jön a megbántódás és a baráti levelek,hogy mennyire szemét vagyok, miért nem tudok örülni egy ennyire kedves,rendes fiúnak. Azért,mert csak kedves és rendes, nincs benne az a dög,amitől nekem egy férfi társ férfi.
Ez van, sajnálom.

Mondhat az ember bármit, nem örülnek a társaink,mikor igenis kimondjuk ami a lelkünkben megfogalmazódik. Kimondod,kiadod, azt hiszed, ajándékot adsz ezzel, egy kis önbizalmat,erre pont az ellenkezőjét éred el vele. Rosszul érzed magad,mert reménykedik szegény,pedig csak jót akartál. És aztán elgondolkozol,hogy miért is ne? Jól érzed magad vele,sétáltok minden este hosszan, órákat,hajnalokig. Sztorizgatok, vigyáz rád, átölel amikor zokogsz és kiment a társaságból,hogy egyedül tehesd. Aludtál már nála kétszer,mert nem akartál hazamenni. Hozzábújva,de meg se mozdult, csak vert a szíve,mint egy betontörő. Nem lép,mert nem csajozott még, kis balfasz mondaná rá a baráti köröm. Egy jó barátja (akivel mellesleg sokkal jobban passzolunk,de nem nagyon mutat érdeklődést) szerint nem vagyok mellé való típusú lány - már meg ne sértődjek. És igaza is van, ugyanaz lenne a darab,mint az előzővel.
Meg lehet-e próbálni valakivel és ha mégsem érzed,hogy passzolnál, vissza lehet-e táncolni vajon? Mennyire sérül a másik és ettől te? Azt hiszem,ez nekem sosem ment, vagy csak szerencsésen alakult.