"... Szakadatlanul esett. Csak zúdult a földre, le az égből a mennyei eső. Bámultam az ablakon át. Csak néztem, ahogy a cseppek szétrebbennek egy levélről. Ahogy fénylenek a növények az égi zuhanytól. Ahogyan a betonon kis körökre bomlanak a pocsolyába érkező cseppecskék.
Azon kaptam magam,hogy kint állok az esőben,meresztem a szemem az ég felé és próbálok elkapni pár cseppet az isteni mámorból. És akkor félrelökött egy nehéz test és én keményen ütköztem a palánk alatt a bejárat lábtörlőjével.
-Te is tudod,hogy ezt nem szabad!- sziszegte- Tilos innod a könnyeikből!
-Tudom..-nyöszörögtem- De..
-Nincs de! Felejtsd el! - azzal elröppent az azúrkéknek tűnő,messzi hegyek felé. Milagrosz mindig is fontoskodó alak volt. Hát még így,hogy pegazusként sokkal erősebb volt nálam... Kész csoda,hogy így vigyáz rám, - gondolná egy kívülálló, ha látná a jelenetet - közben csal élvezi,hogy felettem állhat ás fontoskodhat amíg el nem érem az átalakulást. Seggfej! "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése