Kezd ereszkedni rám a boldogság és az elengedés édes mámora. Tegnap találkoztam egy sámán ismerősömmel,aki megtanított az elengedés gyakorlatára. Valamint 3tól 7-ig dumáltunk :D MINDENRŐL. Szeretem az intelligens embereket. Ezt írta nekem,és én pont ugyanezt gondoltam.
Vanyáéknak meséltem a pasiról,aki jelenleg nagyon fontos nekem. Anya kiakadt kicsit,miután csekkolta az arckönyvét, de hát kinek ne lennének fákkolós-nyelvkiöltős-szabadszelleműenrészegenkamerábanézős képei?... Nekem mondjuk nincsenek,de az más. Egyébként se ez határoz meg minket. Apa szerint jó fej és szimpatikus neki. 2-1, ezt simán le tudjuk boxolni.
Egyszerűen utálok hazajönni,jelenleg a fogamzásgátlás a családi téma,és ez rendkívül kiborít. Mi nem tudunk valamit egyszerűen és gyorsan elintézni, neeeeeeeem,hossssszan beszélni kell róla,puffogni, hadakozni,fenyegetőzni és 10 percenként felhozni egy-egy sóhajjal. Megőrülök tőle!
Egyébként ez szokványos dolog, puffogás 4 napig,lelki terror, aztán egy ilyen mondat: Oké,jövő hétvégén ha hazajössz,kérek időpontot a dokihoz!
Natessék. De azért kellett baszakodni órákat ezzel az egésszel és az idegeimre kellett menni!
Amúgy meg szúszá van :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése