Lenyugodtam. Asszem tényleg idegbeteg vagyok. Vagy csak megjött és azért. De ennek örülök legalább nem kell aggódnom. Én bízom benne,de akkor is ez egy női stressz,ha nő vagy,érted.
Tehát megértettem,hogy néha nem szabad elmondani ami bánt,amennyiben percek alatt meg tudunk birkózni vele egyedül. De ha mégsem vagyunk rá képesek,akkor jobb elmondani,együtt lehet,hogy könnyebben megoldódik vagy kiderül,hogy nem is probléma a probléma.
Én ma nem mondtam el, elment,egyedül maradtam és rájöttem,hogy önző vagyok, nem várhatom el tőle,hogy velem akarjon aludni,amikor lesz 4 órája melóig és velem - valljuk be,kényelmetlenül fog aludni. Főleg,hogy végigugatom az éjjelt a rohadt tollpiheérzés miatt a torkomban.
Emberek! Gondoljatok mielőtt beszéltek, viszont ha beszélnetek kell,ne nyomjátok el! Arra van a szátok,hogy megbeszéljétek a problémákat. Kérlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése