Ő tanácsol nekem valamit,én pedig,mivel elfajzott vagyok,mint apám, elutasítom, és ellent mondok neki. Mivel ő tudja, művelt-kedves-önfeláldozó révén,hogy a vesztembe rohanok,de legalábbis nem előnyös nekem valami, avagy fél az újtól és ismeretlentől, kitart és makacsul rám szeretné kényszeríteni amit gondol.
Eddig tipikus anya-lánya vita. Nade. Most jön a makaróniszósz!
Én erre rájöttem a film kapcsán és elmondtam neki,mennyire sajnálom. Sírt egy hasonló kedves megnyilvánulásom után,odaültem mellé és megígértem neki,hogy változtatok a modoromon még ha továbbra nem is fogadom el amit kér tőlem. Valamint elmondtam neki - nagy nehézségek árán, mivel apám típusa nem kér bocsánatot illetve sosem előzékeny és nem enged - hogy szeretem őt és ha megbántom,az nem direkt sikerül úgy,egyszerűen elvesztem a kontrollt az ellenállás és az undok,utálatos,gyűlöletes beszédmód peremén. Néha átcsúszom,akaratlanul,pedig tényleg nem akarom őt bántani.
Borzalmas vagyok.
Így is szar az élete szegénynek,apámmal él,akinek szintén megvannak a rigolyái és anya őt is idegesíti ahogy engem. De ő még rosszabb hangnemet bír megütni,csak azért,hogy neki lehessen igaza. És ezt anya szenvedi el. Mindig. És ebbe megy tönkre.
20 év anya. 20 szaros év kellett,hogy elteljen ahhoz,hogy erre ráébredjek. Sajnálom,hogy ilyen sokáig tartott. Szeretlek téged!
Nem tudom hány év lesz mire feladom a génjeimben hordozott extra adag büszkeséget. De neked is engedned kell. EL kell,hogy engedj,így könnyebb lesz neked is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése